Mesélő újságlapok (I.)

A háromrészes irodalmi lapszemle után a héten kissé sekélyebb vizekre evezünk és megnézzük, mirõl olvasott, min derült, vagy épp min bosszankodott az 1929-ben napilapot olvasó váradi polgár. Vajon milyen filmeket „adott" a város négy mozija, mit játszott a színtársulat, és milyen más eseményeken szórakozott az, aki megengedhette magának a szórakozás luxusát.
Mindjárt az év elsõ lapszámából megtudjuk, hogy január 23-án lesz az Izraelita Nõegylet bohém estje. Az estélyre mindenki olyan toalettet választ, amiben úgy érzi, sikert arat. Megválasztásra kerül a Miss és Mister Nagyvárad is. A nyertesek egy szezonon keresztül Nagyvárad társadalmának nevezetességei lesznek. Az estélyen Bíró József, az ismert váradi festõmûvész karikatúrát fog rajzolni a modellt ülõkrõl, és egy eddig még ismeretlen „dzesszbend" fogja húzni a talpalávalót. Az oldal másik, életbevágóan fontos híre az, hogy rövid lesz a báli szezon. A cikkbõl megtudhatjuk, hogy a farsang február 12-én véget ér, addig azonban minden szombaton és vasárnap lesz valahol valamilyen mulatság. A szezon divatszínei a finom pasztell árnyalatok, a díszítések a gyöngy, a csipke, az anyag pedig a krepp, a selyem, de „lehet selyem, arany, ezüst, vagy bronz brokát". Az ajkakon divat a rúzs, az arcszín pedig a piros és kreolos sárga, a megfelelõ púderrel tompítva. A számlákat természetesen a férjek, esetenként a barátok fizetik. Ne feledkezzünk meg a táncról se, mert minden tánc divatos az újság szerint, „de a charlestont semmi se fogja detronizálni."
Nagyváradon mindenki boldog lesz, harsogja a cím. A város kasszái megtelnek, elmúlnak a gondok-bajok, mindenkinek jó dolga lesz, jön a békebeli víg élet. Addig is, míg ez a sok földi jó bekövetkezik, mindenki, aki él és mozog, nézze meg a Koldusdiák című operettfilmet a Heyman színkörben és garantált a jó világ, hiszen a helyárak „csak mérsékelten" emeltek.


(alcím) Két zsák búza és liliomtiprás

Ezüstkanál helyett búzát loptak a házibálba hívott legények, írja a tudósító. Talán nem kegyeletsértés 88 év után leírni a kocsubai legények nevét, akik hivatalosak voltak a Mladin gazda által adott esti mulatságba, és akik visszaélve a vendégjoggal, „csak" két zsák búzát loptak el a gazdától, persze, szigorúan csak a mulatságban elfogyasztott cujka mellékhatásaként. A három vádlott, I. Ioan, P. Teodor és T. Ioan hiába szánta-bánta bûneit, hiába nem kérte a gazda a megbüntetésüket, ugyanis vallomása szerint megbocsájtott, a Ionescu és Pop bírák tanácsa mégis öt-öt nap elzárásra ítélte õket, és mert az ítélet jogerõs volt, az urak át is fáradtak a fogdába a büntetés letöltésére. Míg a városi hölgyek, urak ezüstkanalakat, ékszereket emelnek el a vendéglátóiktól a mulatságok után, a falusiak sem akarnak lemaradni és viszik, amit ahonnan és amikor lehet.
Kicsi, majdnem eldugott cím adja tudtul, hogy a „liliomtiprással vádolt nagyszalontai aggastyán" perét újratárgyalja a törvényszék. A vádirat szerint az öregúr három kis elemista lányt rontott meg. A kéttagú tanács nem tudott egyhangúlag dönteni, így aztán az ítélethozatal elmaradt. Az új tárgyalásra háromtagú tanácsot nevez ki a törvényszék elnöke.
Az új tárgyaláson aztán bizonyítást nyert, hogy az egyébként jómódú gazdát a kihallgatott tanúk vallomása szerint a leányok szülei „ütlegekkel vették rá a beismerõ vallomás aláírására", hogy majd így csikarjanak ki tõle egy kis pénzt. A vádlottat a Tábla felmentette.

(alcím) Az írónõ elmegy, de jön a braganzai herceg

Ezekben a napokban a Heyman mozi A cárevicset adja, az Apolló a Don Juant, míg a Filmpalace a Bánatos utcát vetíti, Greta Garboval.

Pálfyné Gulácsy Irén végleg elhagyja Váradot, írja a lap március elsejei száma. Akkor már tíz éve írta novelláit, regényeit és cikkeit aNagyváradba az írónõ. Sokat szenvedett férje örök álmát aludta az Olaszi temetõben, így aztán már nem sok dolog kötötte a városhoz. Megjelent regényei és novellái arra predesztinálták, hogy ne csak Váradé legyen, hanem az egész magyarságé. Hiába hívták Pestre, õ Kolozsvárt választotta, mert úgy gondolta, Erdélynek nagyobb szüksége van rá, mint Magyarországnak.
Április 25-én már azt írja a lap, hogy a braganzai herceg Nagyváradon van. No nem a korzón, hanem Bíró Lajos világsikerû filmjében, a Sárga Liliomban, amelyet a Heyman-színkörben „adnak". A film Amerikában készült ugyan, de sok országban vetítették, és dicsõséget hozott Bíró Lajosnak, az írónak, Korda Sándornak, a rendezõnek és a magyar muzsikának. A cikk szerint Bíró Lajosnak egyik kikötése az volt, hogy a film legapróbb részleteiben is olyan legyen, mint ahogy azt õ egykoron megírta. Köztudott, hogy Bíró Lajos mûvének sok tekintetben nagyváradi vonatkozásai vannak. Talán ezért is szabott ki a Heyman-színkör vezetõsége „enyhén mérsékelt helyárakat" az elõadásokra.
Egy másik hír, ami ugyan a bukaresti tudósítótól jött, de egy kicsit városunkról is szól, az, hogy Bukarestben és az ország más városaiban is látható hatalmas méretû plakátok 80 százaléka a nagyváradi Sonnenfeld nyomda munkáját dicséri. A lepedõnyi moziplakátok és a gyárak, cégek plakátjai többszínnyomásúak és a kitûnõ Sátory mester festi õket itt, Nagyváradon.

(alc.) Hercegnõi csokor és jubileumi fotóalbum

Egy június elején közreadott hír szerint Maniu Gyula (Iuliu Maniu) miniszterelnök Badacsonyban (Szilágybadacsony, románul Bãdãcin, Szilágy megye) marad két napig, ahol nyolcvanhat éves édesanyját ápolják. Mivel a miniszterelnök napokra nem szakadhat el az ország ügyeitõl, külön telefon- és távíró-berendezést szereltek fel Badacsonyban, ami kizárólag az õ rendelkezésére fog állni. Külön kiemelik a cikkben, hogy a Kolozsváron tartózkodó Ileana királyi hercegnõ futárral egy csokor virágot küldetett a miniszterelnök nagybeteg édesanyjának.
Pihentetõnek lássuk, mit játszottak a színházban 1929 júniusának második hetében. Június 15-én román nyelvû elõadás volt, az újság azonban sem a szerzõt, sem az elõadott darab címét nem közli.
Ezzel szemben a magyar társulat a Miss Amerika címû darabot játszotta azon a héten, és képzelje el a kedves olvasó, hogy már a „jubileumi", tizedik elõadásnál tartottak!
A színház vezetõsége erre az alkalomra külön meglepetést is készített a hálás közönségnek. Az eddigi elõadásokon lefotózott jelenetekbõl és a szereplõk képeibõl készíttettek albumot, „Románia egyik legkitûnõbb fotoatelierjében". A jubileumi elõadás szünetében ebbõl az albumból sorsolnak ki tíz darabot.

(alc.) Operett operettre és a díva felfedezése

Maradjunk továbbra is színházunknál és nézzük, mire készült a társulat azokban az idõkben, hiszen a Miss Amerika sikere azt sugallta, hogy az operett az a mûfaj, ami a legjobban bevonzza a közönséget.
Nem is csalódunk a mûsortervet nézegetve, még játsszák a Három a kislány címû operettet, és folynak már gõzerõvel a Szupécsárdás próbái. Az operettet, melyet Farkas Imre, a Nótás kapitány szerzõje írt, sikerrel játsszák Budapesten. A hírek szerint az operett-személyzet a Miss Amerika elõadásaival párhuzamosan tanulta be az új operettet, melynek premierje június 23-án lesz.
A színházhoz kapcsolódik egy újabb írás, melybõl megtudhatjuk, hogy Móricz Zsigmond fedezte fel Dajka Margitot. A váradiak persze ezt is másként tudták akkoriban, mert a városi legenda szerint õ volt a városban az elsõ nõrikkancs (talán nem is volt ez legenda?), utána pedig „karrierje" emelkedett és virágárus lány lett. Azután valamiképpen bekerült a nagyváradi színház kóristanõi közé. Itt aztán az akkori direktor, Parlagi Lajos észrevette tehetségét. Eleinte kisebb szerepeket adott neki, majd a következõ évben már színésznõként szerzõdtette. A váradiak szemében tehát Parlagi volt a felfedezõ, de elismerve, hogy a budapesti közönség számára tényleg Móricz Zsigmond fedezte fel Margitkát.
Két évre rá már Kolozsvárott játszott, ahol hamarosan a közönség kedvence lett. Móricz Zsigmond egyszer, kolozsvári tartózkodása során betévedt a színházba, ahol épp egy népszínmûvet adtak. Az volt a szándéka, hogy a majdnem üres színházban csak egy felvonást néz meg a darabból. Azonban nem a darab kötötte le, hanem egy ízes beszédû színésznõ üde és zamatos beszéde. A társaságában lévõ kolozsvári újságírótól megkérdezte a színésznõ nevét, és amikor késõbb Dajka Margit már Szegeden játszott, õ volt az, aki felhívta rá a Vígszínház igazgatójának figyelmét.
Valahol azért mégis csak igaz volt az, hogy az író volt az igazi felfedezője a művésznek.



(alc.) A Kishíd Párizsba megy


Tibor Ernő festőművészről is olvashatunk, méghozzá sikereiről, jelesül a bukaresti tárlatról, ahol egy francia művészeti lap, az előkelő párizsi Revue du Vrai et Beau szerkesztője meglátta a művész festményét, és most levelet írt Váradra.
A francia újságíró tudósította lapját a bukaresti Salon Oficialról, ahol kiállították több más festmény mellett Tibor Ernõ festményét a Kishídról, melyet a Városháza emeleti ablakából festett. Ez a kép tetszett meg neki, ennek alapján írt a mûvésznek, hogy küldje el szakmai életrajzát, valamint festményeinek fotográfiáit, hogy a lap egy következõ számában bemutathassák õt és munkáit a francia közönségnek.
„Sürgõsen rendbe hozatja a város a Rhédey-kápolnát", írja a lap szeptember 6-án megjelent száma. A kápolna igencsak elhanyagolt lehetett, ha Tabéry Géza egy régebbi írása alapján, na meg dr. Soós István beszéde után dr. Aurel Lazãr polgármester „áldását adta", és a tervet a városi tanács is elfogadta.
A cikkben olvashatunk arról is, hogy abban az idõben még megvolt az angol királyi családdal rokonságban lévõ Rhédey grófné „művészi portréja, amely Mezey Lajos ecsetjének mûvészi nyomait viselte", de a többi ereklyével együtt pusztulásra van ítélve.

Farkas László
Nagyvárad

Megjelent a Reggeli Újság 2017. október 18. számában a 6. oldalon
http://www.reggeliujsag.ro/pdf/regi%202017/200/200-0.pdf