Ady emlékezete a korabeli sajtóban

Mielőtt elkezdenénk a múlt héten közölt, Ady Endrével kapcsolatos "lapszemlénk"  folytatását, helyesbítenem kell egy állításomat, miszerint a Csinszkáéknál cselédeskedő Vojnyica gyermeke kisfiú volt. Sajnos tévedtem, Bogyó ugyanis kislány volt, mint arra később egy kedves ismerősöm figyelmeztetett. Elnézést kérek az olvasóktól!
 A Nagyvárad 1924. július 22-én, kedden megjelent lapszámának első két oldalán A zilahi Ady-ünnep címmel közöl tudósítást. Bár a cikk nincs aláírva, egy előző lapszámból megtudhatjuk, hogy a Nagyváradot tudósítói minőségben is képviseli Tabéry Géza, így szinte biztos, hogy ő a cikk szerzője. 
A tudósítás elején a szombati, Zilahon megtartott megemlékezésről olvashatunk, ahol jelen voltak az öreg szülők is. "A városba érkezéskor, az állomáson magánfogatok várták az érkező vendégeket és bár már sötét este volt, nyolc óra, a hintók csattogására a városka utcáinak kövezetén, ablakok nyílnak, kapuba szaladnak az emberek. Ó igen, Zilahon van még nyoma a lelkekben, hogy harminc évvel ezelőtt errefelé járt egy fiatal diák.
Az idős Ady házaspár aranylakodalmának alkalmából zajlanak a költőt méltató emlékünnepségek is. A szülők felé áramlik a hála, a holt költő emléke felé pedig a hódolat és a megbecsülés. Erdély magyarsága ekkor fogadja egészen magáénak a zsenit."
A bukaresti kormányt csak Minulescu kultuszügyi államtitkár képviseli akit Lepădatu kultuszminiszterküldött le maga helyett Zilahra az erdélyi kulturális élet azonban magas szinten képviselve van. Részt vesznek az ünnepségeken Kuncz Aladár, Fehér Dezső, Janovics Jenő, színházigazgató, Tessitori Nóra, színésznő, Koós Károly, építész, író, Szentimrei Jenő, író.


  Vasárnap délelőtt a református templomban istentisztelettel kezdődik az ünnepi megemlékezés. Kádár Géza esperes prédikációja után Szombati-Szabó István, lugosi költő-pap mond "szárnyaló, gyönyörű" beszédet. A próféták keserű küldetéséről beszél és bár nem mondja ki Ady Endre nevét, mindenki tudta, hogy kiről beszél. 
Istentisztelet után az ünneplő gyülekezet és a vendégek átvonultak a városi színházba. Az itteni matinét a zilahi dalkör férfikórusa nyitotta meg Ady Zilahi ember nótája című versének megzenésített változatával, majd Dr. Somogyi Endre, a Szilágyság szerkesztője köszöntötte a közönséget. TabéryGéza egy régebbi írását olvasta fel, amelyben arra a pillanatra emlékezett, mikor Ady először állott szembe a maga jósolta, katasztrófával végződött első világháború kitörésével, Tessitori Nóra pedig Ady verseiből szavalt. Az első rész zárásaként Farkas Béla Sajó Sándor zongorakísérete mellett énekelt Ady-dalokat. A szünet után következett Kuncz Aladár emlékezett a költő  zilahi diákéveire, majd Harsányi Miklós, a nagyváradi színház "kitűnő, fulmináns művésze" következett, aki az Ős kaján és a Góg és Magóg fia vagyok én című költeményeket szavalta el. Az ünnepély Ady Lajos záróbeszédével ért véget.


Délben az Ady család és a vendégek tiszteletére a Wesellényi kollégiumban díszebédet adott Zilah társadalma. A banketten beszédet mondott Minulescu államtitkár, aki méltatta Ady Endrét és megemlítette, hogy "ami most történik, az a költő hatalmas szellemi örökségének köszönhető és a két nép intellektüelljeinek testvéri ölelkezéséhez vezethet." 
Ugorjunk kicsit vissza az időben, lapozzuk vissza a megsárgult újságok lapjait, de csak 1924. január 6.-ig. Ebben és egy  következő lapszámban, az 1924. január 13.-án megjelentben, az egykori jóbarát, Ady váradi mulatozásainak tanúja, dorbézoló éjszakáin társa, Szűcs Dezső írt cikket Botránykrónika Ady Endre életéből címmel. Sokat sejtetőek az alcímek is, mégpedig: Ady és nagyváradi hívei, Bíró Lajos szerepe, pikáns hazugságok Adyról, Halász Lajos és Kurländer Ede.
Valójában az írás inkább Szűcs Dezső vélt vagy valós sérelmeinek felsorolása, az akkoriban megjelent Ady Lajos kötet kapcsán. 
Történt ugyanis, hogy Ady Lajos küldött egy példányt a megjelent kötetből, 
 egy pár soros levélke kíséretében az újságírónak, melyben mentegetőzik, hogy amikor a megírandó könyvéhez adatokat gyűjteni járt Váradon, nem találta meg Szűcsöt a szokott tartózkodási helyein, pedig még édesanyja is beszélni szeretett volna vele. "Ugyanez volt az én akaratom is és csodálatos, hogy Ady Lajos sem a szerkesztőségben nem keresett, sem a Royalban, legkevésbé a lakásomon, hanem egy rám nézve idegen, s nem jóindulatú helyen. Így eshetett meg, hogy mérgezett forrásból merítette adatait, amelyek részben kívül esnek feladata körén, részben erőszakoltak, mindenképpen pedig valótlanok és hamisítottak", állítja Szűcs.
A korabeli kritika is bírálja Ady Lajos könyvét, mégpedig a Világ és a Népszava is, mely lapok szerkesztői igazságtalanságokkal és részlehajlással vádolják a szerzőt. Azt vetik a szemére, hogy a gyűlölet és a bosszú vezérli amikor Lédáról, vagy az özvegyről ír. Szűcs szerint Ady Lajos nem tesz mást a könyvében, mint "a halhatatlan halott csontjai felett tehát a marakodást újból felszítja s újból lángra kapatja azt a már terjengő meggyőződést, hogy Ady költészeténél meg kellene nézni a költő életét s akkor rájönne az olvasó arra, hogy a költő élete és kijelentései szöges ellentétben vannak s nem alkalmasok arra, hogy hitelt ébresszenek. Ady verseinek hatására három lányt kicsaptak a Szent Szív zárdából egy egyetemi adjunktus pedig ma is azt állítja, hogy Ady hatására jutott el Jászi Oszkárig és a romlásig, mert mindenik azt hitte, hogy a költő úgy cselekedett miként megírta."
Eddig az idézet, de a cikkíró Szűcs tovább dohog és azt írja, hogy Ady Lajos rettenetes dolgokat tár a laikus olvasók elé, helyenként szenzációhajhász stílusban, mintha rontani akarná a költő hitelét, mert szerinte aki olvassa a futó viszonyok színes fejezeteit és melléjük teszi a költő verssorát, hogy "közénk teszem a megszépítő messzeséget" kiábrándul és hitét veszti.
Azután azt olvashatjuk a cikkben, hogy a a könyv tizenöt fejezetben tárgyalja a költő "változatos sorsát", de teszi azt minden irodalmi stílus nélkül. Azt is cáfolja Szűcs, hogy Ady vele és Halász Lajossal kóborolt volna a váradi éjszakában, mert ezeken az éjszakai kalandokon "két vidám emberek voltunk s riogattuk az éjszakát nagyritkán s vénasszonyos  emberek ebből szőttek hírt, ami belejutott a könyvbe".
Az Ady Lajos által leírtakkal szemben, Ady, Bíró Lajos és ő, csöndes és megfelelő társak voltak és soha sehova nem jártak, "csak kávéházba, nyáron a kioszkba, télen az orfeumba".
Szűcs hiányolja a könyvből azt, hogy Bíró Lajos nevét, aki íratta a verseket Endrével és vitte fel azokat Pestre, épp csak említi Ady Lajos, bezzeg Hatvany Lajosra oldalakon fújja a tüzet. "Bíró Lajos volt vele mindig s nem a kiadója, mi voltunk mellette mikor a fertőzés után dr. Edelmann Menyhért önzetlenül megoperálta, mi vigasztaltuk, ő gondoskodott Adyról, aki a Fekete Sasban, egy piszkos, szennyes szobában húzódott meg, ahol egyszer se láttuk a kiadóját. Ezt nem írta meg Ady Lajos, ellenben azt, hogy egyszer egy éjjel dr. Kurländer Ede nevét Kurländer jelenlétében elkiáltotta Halász Lajos, az belekerült ebbe a zagyva könyvbe, amely hemzseg a valótlan adatoktól."
Amint fentebb említettem, a cikk folytatása a január 13-án megjelent lapszámban folytatódik és Szűcs Dezső egymás után cáfolja meg az Ady Lajos által leírtakat.

Leírja azt az esetet is, amikor állítólag Ady, Halász Lajos és ő, kurjongattak az utcán és Kurländer Ede, a divatos ügyvéd nevét is belekurjantottották a váradi éjszakába. Szűcs, Ady Lajossal szemben azt állítja, hogy valóban megtörtént ez az eset, de azt Ady egyedül követte el és ezt rendőri akták is igazolják, ugyanis a kurjantásra rendőr érkezett és felírta a költőt, a kihallgatási bíró pedig elítélte 30. koronára. Ady nem akarta a büntetést kifizetni, végül a fenyegetésre, hogy le kell ülnie a büntetést, vonakodva bár, de kifizette.
Egy másik esetben is ellent mond Ady Lajosnak Szűcs, mégpedig a Rienzi-esetbe. " Ez az eset tudniillik én nélkülem zajlott le. Ady Endre, mint Ady Lajos jól tudja, nem engedett beavatkozást ügyeibe, azt pedig, hogy elbujtassák egy nő elől s összehozzanak egy másik úrinővel, a Püspök-fürdőben, nem tűrte.
Őt senkise bújtatta el, aki ilyet mesél az hazudik, ő játékot csinált az orfeumi dívával, de mikor látta, hogy a Püspök-fürdőbe kiküldtek egy szerelemre vágyó asszonyt, azonnal bejött s méltatlankodva mondta Bírónak és nekem:
- Az mégis csak szemtelenség, hogy rámküldik ezt az aszzonyt. Micsoda arcátlanság beleavatkozni az én dolgaimba."
Azt is cáfolja Szűcs, hogy sem ő, sem Bíró Lajos, sem Bölöni György, de Léda asszony, Zuboly és Reinitz Béla sem voltak iszákosak, sőt, neki "menekülnie kellett a Hollókból, mikor Ady "kajánul" hozzá akarta szoktatni a borhoz. Ő nem is ihatott sokat, mondja, "mert akkor ki vitte volna haza Adyt olykor-olykor?".
Ezek szerint tehát Ady Lajos nem volt öccse bizalmasa és nem volt beavatva annak ügyeibe. Ezért történhetett meg, hogy csak hallomásból tud jelentéktelen dolgokat, azokat is csak "tisztátalan forrásból". A könyv nem tett tehát jó szolgálatot a költő emlékének, inkább egyes emberek szereplési vágyának eszközéül szolgált. 
Ezek az idézetek egy sértett ember véleményét tükrözik Ady Lajos könyvéről ezért természetesen nem mérvadóak. Egy következő lapszámban tovább folytatjuk Szűcs Dezső cikkének elemzését. 

Farkas László

Fotók: Ady és Szűcs Dezső
Voinyica és kislánya Anna

Megjelent a Reggeli Újság 2017. október 3.-i számában: