Az indulás

Az Osztrák-Magyar Monarchia szinte minden városában fociztak már, de a mi provinciális (legalábbis sport szempontból) Nagyváradunk kimaradt ebből az őrületből. Kimaradt 1910 nyaráig, amikor megjelent a futball labda, rémisztgetve a joviális polgárt, a széles karimájú kalapban pompázó hölgyeket, de legfőképp az ablakokra hozva veszélyt. A labda pattogásának meg is volt az eredménye, az üvegezők és a vándor ablakos tótok legnagyobb örömére. Az első szárnypróbálgatásokat a Balassi tér* környékén jegyzi a városi legendárium. Azonban az itt lakók feljelentései alapján, a hatóságok közcsend megzavarónak találták a diákok és segédurak által művelt labdapattogtatást, ezért a derék ifjak a Bóné kút* háta mögötti hatalmas szabad füves területre költöztették a játékteret. Azt a fogalmat, hogy pálya, még nem ismerték.   
                   
Ekkor érkezett a városba egy világlátott fiatalember, név szerint Mikló Béla, zsákja mélyén egy valódi, 5-ös futball labdával. Ő a Füzes utca* környéki ifjúságot igyekezett az új őrület rejtelmeibe bevezetni, több-kevesebb sikerrel. A környék betört ablakainak száma egyenes arányban csökkent a labdát rugók technikai tudásának fejlődésével. Ez a környék sem rajongott az új sportért, ezért aztán innen is menni kellet ifjainknak. Ők is a Bóné kutat vették célba, és mit ad Isten, ott találják a Balassi térről száműzötteket. Az újonnan jött társaság, élén Mikló Bélával, aki Bécsben tanulta ki a játék csínját-bínját szó szerint megtanítják a diákokkal a szabályokat, akik töredelmesen beismerik, hogy amit ők eddig itt játszottak, minden volt csak nem foci. Az első meccset is egymás ellen játszották a derék fiatalok, akik ezután már szélesebb körben is igyekeztek társadalmi propagandát is kifejteni a cél érdekében. Tudjuk, hogy a város haladó gondolkodású férfiai mindig kaphatók voltak egy kis újra, nem csoda hát, hogy sokan közülük felkarolták egy igazi klub létesítésének ötletét.

Még 1910-ben, az EMKE kávéházban, megalakították a klubot NAC (Nagyváradi Atlétikai Club) néven. Ekkor döntötték el azt is, hogy a klub hivatalos színe a zöld-fehér.*



Az első hivatalos mérkőzést 1910. július 31-én játszották le a Bunyitay ligeti pályán. Az ellenfél pedig a Kolozsvári Vasutas Sport Club 1904 óta fennálló csapata volt. A meccs 2-1 arányú NAC vereséggel zárult, de a kudarc nemhogy elkeserítette volna a klub játékosait és a vezetőséget, hanem keményebb szervezettebb munkára sarkallt mindenkit. Ennek rövidesen meg is lett az eredménye. Stotter Aladár és Pásztor Bertalan is bekapcsolódott a vezetésbe, ami nagy lökést adott a munkának. Elkezdődött a harc az eddig csak az "úri sportnak" kinevezett tenisznek otthont adó Rhédey kerti pálya megszerzéséért. Ez sikerült és ettől a pillanattól kezdve a nagyváradi labdarúgósport hatalmas fejlődésnek indult. 

A KVSC ellen kiálló váradiak nevét ne felejtsük ki a visszaemlékezésből, hiszen velük kezdődik egy harminchárom évig tartó dicső korszak Nagyvárad sportéletében, ami majd a magyar Nemzeti Bajnokság megnyerésével tetőzik be, az 1943-1944-es bajnoki idényben. Welzer II. , Welzer I. ,Muharos, Palocsay, Mikló, Kalmár, Dietrich, Winkler, Róna, Balázs, Kont volt a legendás tizenegy, aki bár vereséget szenvedett a már hét éves múlttal rendelkező kincses városiaktól, nem kellett szégyenkezzen az eredményért. A hőskor futballistáinak neveit is megőrizte a hálás utókor. A Bóné kúti diákok, Friedlander, Várady, Rottenberg, Pankolics (a későbbi uszodabérlő), Jakabovits Elemér neve ugyanúgy fennmaradt, mint a Füzes utcai csapaté, akiknek prominensei, Mikló Béla és Krüger Károly később is nagy szerepet játszanak a váradi fociéletben. A NAC alakuló ülésén megválasztott tisztikar névsora már azt bizonyítja, hogy a város vezető polgárai is felvállalták a sportklubot. Álljon itt az ő nevük is, hiszen befolyásuk és anyagi támogatásuk nélkül, semmi sem történt volna, úgy ahogy azt a következő harminc egynéhány év eredményei mutatják. Az elnök dr. Jónás Emil volt, míg a pénztárosi feladatot dr. Kovács Kálmán töltötte be. Főtitkárnak Szabó Andort választották, míg intéző az a Mikló Béla lett, aki a legjobban értett ahhoz, amit labdarúgásnak nevezünk ma, de abban az időben nemes egyszerűséggel "football" néven emlegettek. A csapat edzéseire is sokan voltak kíváncsiak, de a mérkőzésekre, néha három-négyezer ember is kijárt. Krüger, Kucsera és Döme játéka elkápráztatja a tömeget, de a csapat összes játékosa minden mérkőzésen igyekszik tudása legjavát adni. Az 1914. évben már Kelet-Magyarország bajnokát ünnepli Várad, miután a döntőben legyőzi a csapat Debrecen csapatát a KASE-t.

A világháború alatt a csapat tagjainak nagy része katona, de Pásztor Bertalan, a neves újságíró, a klub pártolója összetartja a csapat itthon maradt tagjait és ifjúsági korú játékosait, jó kis csapatot kovácsolva  belőlük.

Az impériumváltás után a klub teljesen átalakul. 1922-ben már Bukarestben, mégpedig kupadöntőben találjuk a csapatot, ahol nulla-nullára végez a Temesvári Kinizsi csapatával, de a kupa a Temesváré marad, miután az előző évben kupagyőztes volt. Akkoriban még nem dívott a hosszabbítás, vagy újrajátszás. 1924-ben Aradon a bajnoki döntőben kikap a csapat 4-1 arányban a Kinizsitől, de a bajnoki második hely "se kutya". Legalábbis ezt mondja Várad közönsége.

1924-ben Pelle János elnöksége alatt megkezdődik a harc a saját pályáért. Csodák pedig vannak és 1924. október 19-én átadják a Károly Király Pályát. A nyitó mérkőzést a NAC az Aradi MTE csapatával játssza. Egy sor nemzetközi mérkőzés következik, többek között a Bécsi Admirával, akit 1-0 arányban legyőznek, de nem menekül a román bajnok Temesvári Kinizsi sem (2-1) és Debrecen válogatottja sem. (2-0) Ez a győztes NAC már a helyi rivális Törekvés csapatának játékosaival lett megerősítve. 1926-ban újra vezetőség kerül a klub élére. Grünstein Gyula, Engel Béla, Glück Miksa, Popper Ernő új elvekkel, komoly tőkével operálva játékosvásárlásba kezd. Rövidesen kialakul a következő évek félelmetes csatársora, a védelmek réme, a Glanzmann, Kovács, Rónay, Bodola, Kocsis sor. Megszerzik még Czinczért, és Dézsit. Alakul már a nagy csapat! 1929.  kimagasló eredményei pedig : Bécsi W.A.C - N.A.C 0-1, Kairó válogatottját 2-1 arányban verik. Ugyanebben az évben megnyerik a Pásztor serleget, a Törekvés 4-2 es legyőzésével. A csapat területi bajnok lett. 28 mérkőzésből 20 nyertes meccs.

Mint láthattuk eddig is a hőskorral foglalkoztunk, ezután is ez az időszak, az első huszonöt esztendő lesz írásunk témája. 

Az 1930-as vezetőváltás, amikor is Grünstein Bernát kerül a klub élére, jótékony hatással van a labdarúgó szakosztály életére. ( a megalakulás után nem sokkal több szakosztálya is alakult a NAC sport klubnak, úgy mint birkózás, tenisz, ökölvívás).A bajnokság mellett sok barátságos meccset is vív a csapat. Az Aradi A:C-t 5-0, a Bukaresti C.F.R-t 2-0 arányban verik, ami egyben Bodola Gyula bemutatkozó meccse is volt. Az Aradi A:M:T:E 8 gólt kap , míg a városi rivális Törekvés csapata ellen  kétszer egymás után, 2-0 és 1-0 arányban nyernek. Az 1931-es év relatív  jó eredményeket hoz. A Budapesti Hungáriától 4-3-ra kapnak ki, a Temesvári Ripensiával 1-1 arányú, míg a Budapesti Nemzetivel 2-2 -es döntetlent játszanak. 
1932-ben két külföldi túrát bonyolít le a csapat. Az elsőt Franciaországban és Svájcban, melynek mérlege 12 mérkőzésből 6 győzelem, 2 döntetlen, 4 vereség.
A második túra  már átnyúlik 1933-ra is. Ez a Franciaország-Korzika- Afrikai túra néven ismert sikersorozat, melyen 25 mérkőzésből csupán négy döntetlent játszik a csapat, 21 meccset megnyer. Imponáló a gólarány is, mert a 110 rúgott gól mellé, mindössze 23 kapott gólt jegyez fel a krónikás. 
A túra gólkirálya az új üdvöske, Bodola Gyula, aki egymaga 30 gólt vállal a sikerből
1933 nyarán mindössze 8 meccset játszik a csapat, 5 nyertes meccs, két egál és egy vereség a mérleg. A téli túrát Grünstein Bernát és Popper Ernő vezeti le, a helyszín újra Franciaország és Afrika. 18 meccsből 15 -öt megnyert, kettőt döntetlenre  végzett, egyet elvesztett a csapat. 
1934-ben az elnök Nesztor József lesz a klubnál, a labdarúgó szakosztály élére Filip Jusztin kerül. A román kupa negyeddöntőjébe kerül a csapat, ahol a Temesvári Ripensiától kétszeri hosszabbítás után kap ki. Ugyan ebben az évben egy Bukarestben lejátszott tornán, a Bukaresti Juventusszal kombinálva 2-1 -es vereséget szenvednek az A.C Milantól. Másnap csak a NAC játékosaiból alkotott csapat ugyanilyen arányban szenved vereséget az olasz bajnoktól. 
Így értünk el az 1935-ös esztendőig, amikor a csapat, a vezetőség és a közönség a klub fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte. Eddig tart a krónika, a Váradi labdarúgás hőskoráról, egy klubról, mely békeidőben, háborúban, az impériumváltás zavaros éveiben is megmaradt a város sportéletének élén, sok országban öregbítve a város hírnevét.

Farkas László
Nagyvárad

Balassi tér*, a mai  Ion Creanga tér
Füzes utca*, a mai Sf. Apostol Andrei utca
Bóné kút , reptér és a temető közötti rész

Forrás: Török Tibor- Nagyvárad város sporttörténete-1936