Egy kis színes sajtószemle


Ma újra belepillantunk a múlt század első felében megjelent napilapokba és kis hírekkel, eseményekkel töltjük meg az emlékdobozunkat.
Kezdjük mindjárt egy hírrel a ’20-as évekből. Kulin, magyar csillagász újabb üstököst fedezett fel, írta egy Budapesten megjelenő lap. Minket, bihariakat azért érdekel ez a hír, mert Dr. Kulin Györgyről, Nagyszalonta szülöttéről van szó, aki abban az időben a budapesti csillagvizsgáló kiváló tudósa volt. A volt szalontai kisdiákról szeretettel nyilatkozik Diószeghy László fizikatanár, aki szerint a Kulin gyerekek mindegyike kitűnő tanuló volt, de mindannyiuk közül kimagaslik György, aki az üstökös felfedezésével beírta saját és Nagyszalonta nevét az egyetemes történelembe.
„Szalontának már volt egy halhatatlan üstököse: Arany János. Most van egy fia, dr. Kulin György, aki elindult a kis városból, hogy felfedezze az új üstököst, és nevét az égre írja fel.”
Ha már Nagyszalonta került az írásom elejére, folytassuk talán egy szintén a kisvároshoz is kapcsolódó újsághírrel, ami 1940 őszén jelent meg a Nagyvárad című napilapban. Az írás ifjabb Xántus János dr. kolozsvári középiskolai tanár felfedezéséről szól, aki az Élesd melletti Gálosháza községben cseppkőbarlangot fedezett fel. A barlang bejárata egy román gazda telkén van, a templom közelében. A tanár feltárta a barlangot és egy kolozsvári lapnak adott nyilatkozatában leírja annak páratlan szépségét. Véleménye szerint a barlang 200–250 méter hosszú és teli van csodálatos képződményekkel. A barlang további feltárása, turisztikai célponttá tétele a Bihar Egyletre vár. A nagyváradi természetjárók szerint útmodernizálást és menedékházat kellene építeni Gálosházára a barlang vonzóvá tételéhez a túrázók számára. Hogy mi köze mindennek Nagyszalonta városához? Csak annyi, hogy a barlangra ifj. Dánielisz Endre, szalontai gimnazista hívta fel a kolozsvári geológus figyelmét. Az a Dánielisz Endre tanár úr, aki azóta beírta nevét Nagyszalonta történetébe, generációk nevelésével, helytörténeti tanulmányaival.


Tudjuk, nincs új a nap alatt. Egy statisztikát olvashatunk a napilap egyik 1940. novemberi lapszámában. A cikk nem állít se többet, se kevesebbet, mint a számokkal alátámasztott tényt, miszerint 22 év uralom alatt a román adminisztrációnak 29 prefektusa volt, akiket név szerint fel is sorol. Azután szembeállítja a 22 évet ugyanannyi magyar adminisztrációs évvel és 4 prefektussal. Ez nagyjából mostanság is így van. Ispánok, alispánok jönnek, mennek, egyszóval…
Negyedik kis színesünk szóljon egy illusztris hölgyről, nagyszerű írónőnkről, P. Gulácsy Irénről, aki 1943 novemberében Nemzetvédelmi Keresztet kapott munkásságáért. P. Gulácsy Irén 1922-ben került a „Nagyvárad” szerkesztőségébe, mint rendes munkatárs. Cikkei a magyar kisebbség, a magyar kultúra, a nemzeti öntudat ébrentartása érdekét szolgálták. Az olvasók nagy része mégis történelmi regényei révén ismeri, és talán kevesen tudják, hogy alelnöke volt a Magyar Párt nagyváradi tagozatának. Sokat és eredményesen politizált, a lap hasábjain is számtalan politikai színezetű írása jelent meg. Az 1927. decemberi, fasiszta diákzavargásokról írt, és a rombolásokat elítélő cikke miatt (amit cenzúráztak) a lap akkori főszerkesztőjét akarták felelőssé tenni, ám az írónő levélben vállalta magára a teljes felelősséget, megvédve a teljesen ártatlan főszerkesztőt, aki az események idején nem is volt a városban. Az egykori lakóházon, a Schlauch- kertben, ahol élt, dolgozott és ápolta nagybeteg férjét, ma emléktábla áll tiszteletére.

Farkas László, Nagyvárad

CÍMKÉK: NAPILAPOKSAJTÓ