Ady emlékezete a nagyváradi sajtóban (3)

Folytassuk a nagy költőről szóló emlékezésünket ahol abbahagytuk, jelesül a Szűcs Dezső által írt és Ady Lajost és könyvét bíráló cikk további ismertetését. 
Mi sem természetesebb mint, hogy Ady Lajos megemlékezik a duk-duk afférról is könyvében és az is természetes, hogy Szűcsnek erről az esetről is más a véleménye. Ady Lajos  állításával szemben, miszerint Herczeg Ferenc felkereste volna a költőt a Hollókban és megbízta volna a duk-duk affér (a váradi hívek leszidása) megírásával - legalábbis így olvashatta és így értelmezhette a Tavasz című lapban, Szűcs Dezső visszaemlékezését az ügyre - az újságíró a következőket írja:
" Úgy látom, hogy Ady Lajos nem csak írni nem tud, de olvasni sem. Nincs rendelkezésemre a Tavasznak az a száma, amelyben a duk-duk affért megírtam, de emlékszem pontosan az esetre. A duk-duk cikket Ady dugva írta, s adta át dr. Farkas Pálnak, csak mikor megjelent akkor mutatta meg. Én sajnálkozással olvastam a cikket s megkérdeztem Adyt, miért rúgta el lelkes híveit magától s hogy történt az eset. Erre ő nagy derülten azt válaszolta, hogy Herczeg Ferenc volt nála s ő kérte a cikket, nem utasíthatta vissza. Meghökkentem erre a felvilágosításra, mert én Herczeget láttam volna ha ott vagyok, ha pedig nem voltam ott, hallottam volna róla. Kérdezősködésemre mikor volt ez, elnevette magát s félig tréfásan s elhatározottan így felelt:
- Farkas Pál adott száz koronát a cikkért s megírtam.
Szűcs szerint Ady kettős játékot játszott vele, a váradiak előtt ugratta, a háta mögött pedig azt mondta nekik, hogy ő vette rá a cikk megírására, pedig ő csak a cikk Új Időkbeni megjelenésekor vett tudomást a cikkről. " Jól tudta ő, hogy ha nekem előzőleg elmondja Farkas Pál ajánlatát, bár én soha nem akadályoztam meg közeledéseit ide vagy oda, ezt megakadályoztam volna". Ady Lajos ugyan tagadja könyvében Endre öccse találkozását Herczeg Ferenccel, Révész Béla említést tesz ilyen találkozásról egy, a Névszavában megjelent írásában, de egy más időpontot említve. 
Összegezve tehát az Ady Lajos könyvéről alkotott véleményét, álljon itt Szűcs Dezső cikkének utolsó néhány sora:
 " A könyv nem tett jó szolgálatot Ady Endre emlékének, bántott, sebzett, gyanúsított, misztifikált s egyes emberek bosszújának és szereplési vágyának szolgált eszközül. Hasznát nem sokba veheti az irodalomtörténet, csak a botránykrónika."


Ugorjunk pár hónapot az időben és lapozzuk fel a Nagyvárad 1924. november 23-án megjelent számát. Az 5. oldalon kéthasábos cikket olvashatunk, újra csak aláírás nélkül, "Egy irodalmi szalon, amit huszonöt éve mulasztanak a váradiak" címmel.
A cikkben az akkor már híres, Nagyváradról elszármazott írónő, Ritoók Emma leveléből idéz és kommentál a szerző. Szó van a levélben Ady Endréről is, hiszen Ritoók Emma Adyhoz kapcsolódó emlékei alapján említi meg egy elmulasztott irodalmi szalon gondolatát. Ebben a pontban találkozik az 1900-as évek és az akkori idők nagyváradi szellemi életének mizériája és derül ki, milyen nagy szükség lett volna egy szalonra, mindkét korban.
A Nagyváradra írt levélben melyet az újság idéz, Ritoók Emma elmeséli, hogy volt Ady Endre életének egy epizódja, ami Ritoók Zsigmondhoz, az ő édesapjához kapcsolódik, aki akkor a Táblabíróság elnöke volt. Történt ugyanis, hogy Ady egyik cikke miatt, a káptalan őt beperelte és ítélet, majd fellebbezés után az ügy Ritoók Zsigmond elé került. Ebédnél a bíró lelkendezve mesélte otthon, hogy egy nagy költőt fedezett fel, Ady Endrét, aki nagyon szép verseket ír. Mivel ő Arany János versein nőtt fel, újakat már nemigen olvasott, nem is tetszett neki sok Ady vers, mégis megérezte ezekben a versekben és Adyban a magyar nagyságot.
Ritoók azt írja levelében, hogy a Főutcai köszönéseiken kívül, csak egyszer találkozott Adyval, mégpedig Budapesten, a Nemzeti Színházban, egy Révész Béla darab bemutatóján. A költő akkor már megtörten nézett ki, de benne mindig a fiatalkori Ady képe él és marad meg. 
Érdemes a levélből pár gondolatot szó szerint idézni, mert láthatjuk, hogy mindenkiben akivel bármilyen kapcsolata volt Adynak, milyen mélyreható, maradandó emlékképet hagyott.
" Én már 1901-ben Pesten voltam, akkor már senkivel sem jöttem össze, bár volt egy jó barátom, aki Adyval ismerős volt és talán elhozhatta volna. Minden esetre hiba és magamra nézve nagy veszteség, hogy akkor ez a találkozásunk elmaradt. Mondhatom, hogy igaz és jó barátja tudtam lenni a fiataloknak és akkor talán ez is elég lett volna neki. Azt az egyet - csak ezt - sokszor megmosolygom, hogy mint rendkívüliséget említik fel, hogy Léda ismertette meg Baudelaire-el, mert akkor nekem már rég a könyvtáramban volt Baudelaire sőt Verlaine is. De azért a zsidó asszony szerepét soha nem becsülöm le az ő életében és hálásan gondolok rá, hogy segítette a kifejlődésben, de hogy bárkiben is el kellett jönni ennek a segítésnek, az bizonyos. Mikor már nem voltam Váradon, valami kiállítást rendeztek, amiben Mica testvérem is részt vett és akkor a nálunk tartott gyűlésekre az első újságírókat meghívták, köztük Adyt is. De nem jöttek el. Mikor később az egyik meghívottal Mica beszélt és megkérdezte, hogy miért nem jöttek el, az így felelt: Nem szoktunk mi úri házakhoz járni."
Eddig a Ritoók Emma levél, mi pedig térjünk át az 1924-es esztendő lapszemléjének, Ady Endréről szóló írásaiból az utolsóra, ami azonban az év elején, a költő halálának ötödik évfordulóján, 1924. január 27-én jelent meg a lapban, Tabéry Géza tollából, Egy híres kastély szépnapjaiból címmel.
A cikk nem is annyira Adyról szól, mint inkább Bertukáról, az Adyval való megismerkedéséről, szerelmükről és egy kicsit a cikkíróról is. Ezeket a dolgokat azonban Tabéry Géza már leírta a Csucsai kastély kisasszonya című munkájában, így csak azokat a sorokat reprodukálom, amik közvetlenül a költőhöz kapcsolódnak.
"Aztán már az Ady vendége voltam Csucsán. Pár hetes házasok voltak. Ady madarakra vadászott flóbertpuskából. Bertuka megszámlálhatatlan szentbernáthegyi kutyáitól követve járt le a faluba, vagy nézett szét a Körösön túl a vadaskertben. Ady bort hozatott s abban az időben újra nem volt mértékletes. Bertuka és a Török-nagymama egy ideig némán ráncolták homlokukat, egymásnak integettek, végül is a fiatal asszony, a pár hetes Adyné határozott. Egy gyermek félszegségével eltolta az Ady poharát és azt mondta: 
- Elég.


A híres kastély szép napjai közt talán ez a nap volt a legszebb, amelybe a gyerekasszony bátortalan kis mozdulatát lágyan írta be a feleség szeretete.
Azóta a történelem viharai elsodorták a kastély régi arcát, Octavian Goga megvásárolta és teljesen átalakíttatta, de valami hiányzik belőle. Talán egy flóbertpuska, talán egy lovaglópálca, talán a nagy bernáthegyiek. Valami eltünt, valami nincs."
Zárjuk ezt a három részes lapszemlét ugyanennek a cikknek utolsó, gyönyörű mondataival:
" Bertuka ma egy második férfi felesége. S ha elégedett nincs ebben semmi összeférhetetlen az Ady-imádatával, nincs ebben semmi gáncsolni való. 
Január 27-én az ötödik évfordulón mélységesebben azért nálánál senkisem gyászolja Adyt. Mert neki Ady egy volt az édes, visszahozhatatlan, napsütéses, gyönyörű fiatalságával."
Farkas László

Forrás: A Nagyvárad c. napilap 1924. január-november között megjelent számai
Az Ady portrét Székely Aladár készítette