Váradi nagyjaink (1)

Néhány olyan, a régi Nagyvárad jellegzetes figuráját, mondhatnám, nagyját szeretném bemutatni az olvasónak, akik sokat tettek ezért a városért. Munkájuk, a város társadalmi életében való részvételük tette naggyá őket. Bár a város hellyel-közzel már nem vesz tudomást róluk, hiszen kortársaik már nincsenek életben, megérdemelnek néhány sort egy visszaemlékezésben. Alakjuk, arcuk felbukkan régi, megsárgult újságok lapjairól, nevük elhangzik néha, várostörténeti előadásokon, bár ennél sokkal, de sokkal többet érdemelnének. Talán utca névtáblát, márványtáblát egykori szülőházukon, vagy az annak helyén álló házon, talán egy terem elnevezését az egyetemünkön, a semminél mindenképpen többet.

                           
Macalik Alfréddal kezdeném ezt a kis visszaemlékezést, aki ugyan nem városunkban született, de itt írta be nevét a művészettörténetbe. 1888-ban született, és a Főreáliskolában érettségizett, 1909-ben. Zenészcsaládból származik. Apja zenetanár, testvérei is muzsikusok és köztudott, hogy ő maga, zongorán és nagybőgőn kívül majd minden hangszeren játszik. Rajzolni Szőke Gyula nagyváradi rajztanárnál tanul. Művészeti tanulmányait a krakkói szépművészeti akadémián kezdte. A szolnoki művésztelep ösztöndíjasa lett, de a háború közbeszólt. A háborút végigharcolta, ecsetet nem fogott kézbe. A világégés után Budapesten képezte magát tovább, mégpedig a Szépművészeti Főiskolán, ahol Baló Ede tanítványa volt. 1921- ben a híres Nagybányai művésztelepen  alkot, ott, ahol a termékeny légkörben lehetetlen nem nagyot alkotni. Itteni képei sugározzák az optimizmust. Innen Krakkóba megy, ahol bátyja, Macalik Andor zenetanár. Itteni impressziói csodás városképeken jelennek meg, sőt arcképvázlatokat is rajzol. Műtermében rengeteg rajz, tanulmány festmény volt, a munka fanatikusának számított.


Mai második személyiségünk Fischerné Szalay Stefánia. Ő sem városunk szülötte, de kora gyermekkorától itt élt Nagyváradon. A Sopron megyei Kapuváron született és posta-főtisztviselő édesapja idehelyezésével került városunkba. Már kislány korában különleges zenei tehetséget
mutatott és a család úgy határozott, hogy taníttatni fogják. Zenei tanulmányait a régi zenekedvelők iskolájában kezdte. Az itteni viszonyokat hamar szűkösnek érezte, ezért beiratkozott a budapesti Zeneakadémiára, ahol Thomán, Szendy és Bartók voltak a tanárai. Váradra csupa jó hír érkezik a tehetséges, kitűnő előmenetelű, tehetséges leányról, az akadémia egyik ígéretéről. Eközben már lelki kapcsolatba kerül a másik ígéretes tehetséggel, Fischer Ervinnel. Mindketten kitűnő művészi oklevéllel hagyják el a budapesti akadémiát. Hamarosan összeházasodnak és megnyitják a nagyváradi Szalay-Fischer zeneiskolát, mely rövid idő alatt országos hírnévre tesz szert. Az iskolában uralkodó magas színvonalú oktatás, az akadémiai szellem sok nagy tehetséget ad a magyar és a két háború közti román zenei életnek. Az innen kiröppent művészpalánták alapoktatása olyan kiváló volt, hogy
sokan igazi, nagy zongoraművésszé váltak. Az iskolai oktatás és az adminisztrálás mellett Szalay Stefánia a koncertpódiumon is megörvendeztette Olaszország, Románia, Magyarország és főleg Nagyvárad közönségét.


A nagyváradi Szaniszló, mai nevén, Eminescu utcán, a Fogtövi házon emléktábla őrzi az iskola emlékét.

Farkas László
Nagyvárad