Lebontották a Csillagos hidat

Pár napja elkezdték bontani Nagyváradon a csillagos hidat, ahol az önkormányzat tervei szerint egy új híd épül, a centenáriumi év alkalmából. A csillagos hídról sok váradi, főleg a középkorúak és fiatalok azt hiszik régi műemlék, holott nem az.


Néhány héttel a nagyváradi Csillagos híd bontása előtt arra jártam, és ahogy átsétáltam rajta, néhány méterrel fentebb, a városháza irányában, a sekély vízben egy csomó facsonkot pillantottam meg. Rögtön elöntött az emlékáradat, ami olyankor lesz úrrá az emberfián, amikor rég nem látott dolgot pillant meg váratlanul. Mert a vízből kiálló csonkok a gyermekkoromban még álló fahíd cölöpjeinek maradványai voltak.


A fahídhoz nagyon kellemes emlékeim fűződnek. Mert oda jártunk vasárnaponként a mellette álló, egy azóta már lebontott házba, ahol a szüleim családi barátai laktak.

De az Úri utcán lakó nagybácsiéknál tett obligát vizitek után is a fahídon át mentünk hazafelé. És az ilyen séták során apám, aki afféle sokat látott ember volt, mindig mesélt, mert mindenről volt története, és úgy gondolta, hogy ezzel is hozzájárul nevelésemhez. Elmondta, hogy amikor kifutófiúként dolgozott az Andrényi cégnél, majd bádogosinasként Antoni és Vargánál, bejárta az egész várost keresztbe-kasul, és volt úgy, hogy naponta többször is átkelt a „Nemzeti” hídon. Arról is mesélt, hogy ezt a fahidat többször is megrongálták a tavaszi áradások, vagy a hatalmas nyári esőzések. Mert a rendezetlen partszakaszok miatt szeszélyes volt ám a Körös. Amikor ilyenek történtek, csak nagy kerülővel, a Kishídon, vagy a Széles utcai hídon át lehetett közlekedni.
Jóval később régi újságokban olvastam, hogy a hidat, amit Alsó Garasos hídnak, majd 1941-1944 között Nemzeti hídnak neveztek, története során néhányszor teljesen elsodorta az áradat, és szinte újjá kellett építeni.

Aztán a népi demokráciában már korszerűbb vasbeton hidat építettek a helyére, amit szintén gyalogosoknak szántak, és ami a betonba öntött ötágú csillagról kapta a Csillagos híd nevet a váradiaktól.

Ettől a nem éppen szép, és a városképbe is nehezen illeszkedő hídtól búcsúznak most a nosztalgiázók.
Igen, a fahídnál több fokkal modernebb műtárgy most átadja a helyét egy közúti forgalmat is kiszolgáló hídnak, amelynek hasznát akkor látjuk majd, amikor a Bémer térről kitiltják az autókat, és a forgalmat –hogy a belvárost tehermentesítsék – arra terelik.

Egyszóval (de ez persze csak magánvélemény) a hídért nem annyira kár, mint a Sebes-Körös bal partján húzódó sétányért és a vízpartról kivágott fákért.


Farkas László
Nagyvárad

Megjelent a Reggeli Újság  2017. november 20.-i számában