Méltán vívta ki a kortársak tiszteletét

Bihar vármegyének, Váradnak, no és a későbbi Nagy-Váradnak, amit az utókor nemes egyszerűséggel Nagyváradnak hív, minden korban megvoltak azon vezéregyéniségei akik mint lángoló fáklya mutatták a világosságot szülőföldjük népének. Néhányan e nemes férfiak közül, országos és a monarchia szintjén is áldásos tevékenységükkel, nagyszerű jellemükkel írták be nevüket a történelem lapjaira.

Ezen híres embereink közül is kiemelkedik az ősrégi Beöthy család sarja László, aki egész életútjával, munkásságával méltán vívta ki a kortársak tiszteletét. Szülőföldjén, Biharban sajnos sem ő, sem pedig a többi nagy előd nem kapja meg napjainkban azt a tiszteletet ami kijárna nekik. A hálátlan utókor képtelen felfogni, hogy ezeknek az embereknek példaként kellene állniuk a most és majdan felnövekvő nemzedékek előtt. Régi újságokat, évkönyveket tanulmányozva, sok érdekes dolgot tudhatunk meg nagy elődeink életéből, tetteiről. A most következő sorok is két régen megjelent munkából ihletődtek és mindkettőben részletes leírást találunk a Beöthy családról és Beöthy Lászlóról.

Beöthy László Bihar megye és Nagyvárad főispánja, nyugalmazott kereskedelmi miniszter, a felsőház alelnöke, a Hencida melletti gyürüszegi pusztán látta meg a napvilágot 1860. június 6-án. Az ősrégi család fája, 1447-ig vezethető vissza, melynek egyik tagja László, Bihar vármegyét képviselte a budai országgyűlésben.
 Beöthy László édesapja Andor, az 1848-as Károlyi huszároknál honvéd hadnagy volt, majd 1872-1893 között Bihar vármegye alispánjaként tevékenykedett. 
László tanulmányait kitűnő eredményekkel végezte, a jogtudományi szigorlatokat 1881-1882 években tette le a budapesti egyetemen. A bécsi, berlini és párizsi egyetemeken tökéletesíti tudását. Haza tér  és a köz szolgálatába áll.1885-ben már árvaszéki jegyző, 1887-ben az általános tisztújítás után másodjegyző lesz. 1890-ben az élesdi választókerület képviselője lett és 1892-ben itt választják országgyűlési képviselővé. Az országgyűlésben is sokat és lelkesen dolgozik, tagja a mentelmi bizottságnak, a bíráló bizottságnak, majd őt bízzák meg a polgári anyakönyvvezetésről szóló javaslat előadásával is. 1893-ban nevezik ki főispánná és 1893 október 25-én iktatják be a főispáni székbe. Munkáját nemcsak közigazgatási téren de társadalmi téren is lelkiismeretesen, odaadással, szülőföldje iránti szeretettel végzi és folytatja azt a munkát, amit apja alispánként végzett. Fő célja a megye és a város felvirágoztatása. Az ő főispánsága idejében fejlődött a város modern kultúrvárossá. Felsorolni is hosszú lenne azokat a létesítményeket, amik ebben az időszakban  épültek meg városunkban. Társadalmi téren is hatalmas munkát találunk neve mellett a korabeli kiadványokban. Ezeket talán érdemes is felsorolni, hiszen elgondolkodtató az, hogy és mikor tudott egy ember a munkája mellett ennyi feladatot elvégezni. Az Országos Iparbank és a Nagyváradi Gazdasági és Iparbank egyik igazgatója, elnöke a Biharmegyei Kárpát Egyletnek, elnöke a Biharmegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egyletnek. A Lipót -rend lovagja és valóságos belső titkos tanácsosi címet kap munkásságáért.
1905-ben lemond a főispáni állásról. 1910-ben a hosszupályii kerület képviselővé választotta.
1911-ben kereskedelmi miniszterré nevezik ki. Minisztersége idején főként a közlekedés terén fejt ki érdemes tevékenységet, de a tárcától hamar, már 1913-ban megválik és hencidai birtokára vonul vissza. A földreform és a forradalom idején tartózkodott mindennemű közszerepléstől.  1927-1939 között a magyar Bihar megye küldötteként dolgozik a felsőházban, ahol egyhangúlag alelnökké választották. Megalapítja a Tisza István Társas Kört. 1916 és 1931 között az Országos Központi Hitelszövetkezet alelnöke, 1938-1943 között a Magyar Általános Hitelbank alelnöke. 1943. október 28-án Budapesten hunyt el.

Farkas László
Nagyvárad