Mesélő újságlapok (IV.)

Múlt héten már írtam pár sort az első Váradon nyomtatott könyvről, megemlítve más kiadványokat is a régi időkből. Ebben a mai írásban kissé bővebben foglalkozunk a témával.
Ott hagytuk abba, hogy a Szegedi énekeskönyv új kiadásából egyetlen példány maradt meg, a wolfenbütteli herceg könyvtárában. E mű címe: A keresztyeni Gyulekezetben Való Isteni Dicseretek egyben Szedettek Es Mostan Nyomtattattak ujonan eregbitettek és komendáltattak L. F. által Váradon. Nyomtatott Raphael Hoffhalter, annó MDLXVI.
Ezután Hoffhalter Gyulafehérvárra teszi át működésének színhelyét, ahol II. János király nyomdásza lesz. Így a nyomdászat két évig szünetel Váradon.

Hoffhalter Rudolf kiadványai

A következő évben a nyomdász meghal, fia, Rudolf pedig egy újabb év múlva visszaköltözik Várad városába, és kiadja Méliusz Péter friss munkáját, Az Szent Janosnac tett jelenesnek igaz iras szerint valo magyarázását. Ebből a nyomtatványból a cikk írásakor tíz, még meglévő példányról tudtak.
Rudolf következő két munkájának már csak a címei maradtak az utókorra. Az egyik a Prosositiones de Jak et Jehovak seu de Unitate et Trinitate in Deo vero 1568. A másik mű, amely 1849-ben még megvolt a nagyenyedi kollégium könyvtárában, azóta megsemmisült. Ennek címe: Az Szent vallásuak igaz Titka Magyarázata és ellenségei ellen való igaz megvédelmezése. Mellyet minden Keresztyén hívnek megnyugtatására írt Sasváry G. Nagy Váradi Prédikátor Váradon.
A következõ évek Hoffhalter Rudolf számára vándorlással telnek. Hét év után tér vissza Horvátországból Debrecenbe. Amíg ott dolgozik, Váradon is működik. Itteni munkáiból három kiadványa ismeretes. Az egyik az 1584-ben kiadott Décsi Gáspár könyv, majd az 1585-ben kiadott Kalendárium, végül egy latin nyelvű munka. Hoffhalterről annyit tudni még, hogy 1640-ben Debrecenben volt. Ami azután történt vele, azt a kutatások még nem derítették ki.
Mindenesetre annyi biztos, hogy utána hatvan esztendeig Váradon nincs nyomdászati tevékenységnek nyoma.

A Váradi Biblia


Nyomdát a városban a Rákócziak pártfogoltja, Szenczi Kertész Ábrahám alapít, valamikor 1640 után. Húsz év itteni munkálkodása alatt 61 magyar és 40 latin nyelvű munkája látott napvilágot.
Mint tudjuk, I. Rákóczi György és neje, Lorántffy Zsuzsanna elhatározása az volt, hogy támogatják a Biblia új kiadását. A munkához 1657-ben fogtak hozzá Váradon. A történelem azonban közbeszólt, ugyanis 1660. augusztus 27-én Ali temesi basa negyven napi ostrom után elfoglalta a várat és a várost. A bibliát és a könyvsajtót sikerült kimenteni, így annak nyomtatását Kolozsváron fejezték be. A város és a káptalani levéltár is elpusztult, a magyar történelem kárára.

A papnevelde nyomdája

Várad harminckét évig nyögte a török uralmat, és csak 1692. június 5-én szabadította fel Heiszler Donát császári tábornok. 1741-ben Gróf Csáky Miklós püspök papnevelő intézetet alapított, melyet sajtóval is felszerelt ugyan, de a nyomda csak négy év múlva kezdte meg működését.
A papnevelde nyomdája a Körös utcán működött és 60 évig volt a püspökség tulajdonában. Ez idő alatt számos könyvet adtak ki itt, gyarapítva a magyar irodalmat. A nyomda 1804-ben, Miklóssy Ferenc püspök jóváhagyásával Gottlieb Antal váci nyomdász tulajdona lett.
1806-ban Sándorffy József vármegyei főorvos pártfogoltja, Szigethy Mihály egy másik nyomdát alapít a városban. Mint tudjuk, Sándorffy doktor a színészet nagy pártfogója volt és talán annak tudható be, hogy Szigethy nyomdájához köthető többek között Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájának második kiadása.

A Tichy nyomda

A szeminárium egykori nyomdásza, Gottlieb, 1808-ban átadja nyomdáját segédjének, Tichy Jánosnak.
Tichy harmincegy évig dolgozott nyomdájában és ez idő alatt több mint 200 könyvet adott ki. Halála után, 1839-ben fia, Lajos vette át a nyomdát és 1862-ig megszakítás nélkül dolgozott benne. Ez idő alatt 160 művet nyomtatott ki. Ezekből a munkákból három színlap még megvolt az újságcikk megjelenésének idején, mégpedig a Szigligeti Társaság tulajdonában, a Szigligeti-szoba falán, díszes keretben. Az egyik 1832-ből, a második 1844-ből, a harmadik pedig 1848-ból maradt fenn. A második színlap felirata a következő: Szigligeti Ur Ez Egyszeri fellépte. N. Várad. Hétfőn octóber 28-án 1844. A szegedi dalszíntársaság által harmadszor: Zsidó. Új szinmü négy szakaszban: írta Szigligeti.

Újságnyomtatás Nagyváradon

Tichy Lajos 1862-ben elhunyt és az örökös Ákos fia lett. 1868-ban Hügel Ottó megalapította nyomdáját, a Tichy nyomda pedig nem bírta el a konkurenciát, így aztán Ákos eladta a nyomdát Hollósy Lajosnak. Itt jegyezzük meg, hogy a Tichy nyomdában adták ki az első nagyváradi lapot 1862-ben, a Bihart.
Hügel Ottó óriási tettvággyal érkezett Nagyváradra és 1868-ban megindította a Nagyváradi Lapokat, heti két megjelenéssel. 1870 júniusában ezt az újságot megszüntette és hamarosan elindult a Nagyvárad karrierje.
Közben, 1882-ben Hollósy eladta a nyomdáját ifjabb Berger Sámuelnek, akinek kiadásában 1898-ban megjelent a Nagyváradi Napló.
Laszky Ármin 1874-ben megnyitotta nyomdáját és itt adta ki a Szabadság című lapot, amelyhez jóval később, 1900-ban Pásztor Bertalan átcsábítja Debrecenbõől az ifjú, akkor még szinte névtelen Ady Endrét.
Hügel Ottó 1890-ben meghalt, nyomdáját pedig Láng József vette át.

Fejlődik a nyomdászat

A múlt század '20-as éveiben a város, Erdély és talán az ország egyik legjobban felszerelt nyomdája a Sonnenfeld nyomda volt. Az 1856-ban alapított nyomda eleinte kő- és domborműnyomással dolgozott, majd az alapító halála után az utód, Adolf a legmodernebb gépsorokkal szerelte fel az üzemet, és ezzel az akkori idők legmagasabb szintjére emelte azt.
Nagyobb nyomdának számított a századfordulón a Szent László nyomda. Ezt 1894-ben alapították és a Tiszántúl című lapot adta ki, mely 1920 után megszűnt.

A váradi nyomdászat igazi, nagy fejlődése a XIX. század végén következett be. Ekkor már a jól felszerelt nyomdák vetélkedése a helybeli írók és tudósok munkáinak kiadásáért folyt. Olyan nagyságok könyvei, tanulmányai jelentek meg a nyomdákban, mint Bunyitay Vince, dr. Bozóky Alajos, Ember György, Hegyesi Márton, Iványi Ödön, Lovassy Andor, K. Nagy Sándor, Nogáll János, Rádl Ödön, Sas Ede, Fehér Dezső, hogy csak pár nevet emeljünk ki a sok kiválóság közül.

Ennyit mára a váradi könyvnyomtatás múltjáról, a kezdetektől a '20-as évek végéig tartó időkig.
A múlt héten foglalkoztunk a nagyváradi temetőkben nyugvó 1848-as honvédek és tisztek sírjainak helyzetével, a következő héten az Olaszi temetőben eltemetett váradi híres emberek sírjait keressük fel, ugyancsak Honigberger Lajos egy 1929 májusában megjelent cikke nyomán. A cikkből megtudjuk majd azt is, hogy milyen állapotok uralkodtak már akkor is a város legnagyobb temetőjében.

Forrás: a Nagyvárad c. napilap 1929. június 2-án megjelent cikke.


Farkas László
Nagyvárad