Olaszi temető

Senki, soha nem fog bűnhődni ezért? Soha, senki, sehol nem emelheti föl könnyáztatta arcát, nem nézhet rád büntetést kérve azokra, akik e szörnyűséget elkövették? Tudom jól, az átok és a bosszú nem keresztényi cselekedet, de miért? Miért engedted meg Uram? Évtizedeken át, tudatosan hagyták elpusztulni őseink sírjait, nagy és kevésbé nagy elődeink, EMBEREK végső nyughelyét! Végső? Nem lett az. Nem adatott meg nekik a végső nyugalom. Megbecstelenítették, kidobálták, sátáni lelkületű embernek álcázott fenevadak a csontokat. Ledöntötték a köveket, kéjes örömmel engedték szabadjára állatias, romboló, semmit nem tisztelő ösztöneiket. 


Torz lelkükben örömmel nézték irodáik védelméből azt, ahogy száz esztendős kápolnák testébe martak az erőgépek karjai. Szemernyi tisztelet nélkül hányták csomóra a csontokat és dobálták emberhez méltatlan, megszenteletlen tömegsírokba. A köveket elhordták, eldobálták. Néhányat a folyóban láttak itt-ott, egy részüket, sajnos nagyon kis részüket sikerült kimenteni, de sok kövünk, emberi életek porhüvelye fölé emelt kövünk, ittlétünk tanúsága elveszett. 


A hely, az egykori temető mára már parkká lett. Élet van az egykori kápolnák, kövek, egyszerű fejfák helyén. Gyermekzsivaj, sétáló párok, kártyacsatát vívó idősek, kutyát sétáltatók paradicsoma lett az egykori Pantheon. Sokan közülük nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy egy, másfél méterrel alattuk emberi csontok vannak a mai napig is és ők ezeken sétálnak, játszanak, élik életüket. Nekik nem fáj semmi, hisz nincsenek itt, sosem voltak itt eltemetve rokonaik, ismerőseik . Idegenkedve nézik Halottak Napján az itt gyülekező, egykor itt nyugvó halottak kései tisztelőit, unokáit, akik gyertyákkal és égő mécsesekkel próbálják megjelölni sírok egykori helyét, mécsesekből rakják ki a temető nevét... OLASZI TEMETŐ!
Farkas László
Nagyvárad