Országos Dalárverseny a kiegyezés utáni Váradon

Már rég foglakoztatott a gondolat, hogy milyen lehetett Nagyvárad kulturális élete a kiegyezés után. Kisvárosi, gondolhatnánk, és biztosan így is volt. Előadások a Nyári Színkörben, néha egy-egy estély, előadóest a Zöldfa vagy Sas fogadó szálájában, farsangi bál, tűzoltóbál, dalárda. Megjegyezném azonban, hogy a Nagyvárad című napilapot olvasgatva, a színkör műsorát figyelve, arra a következtetésre jutottam, hogy hogy a mindenkori társulatok „menő” darabokat és operákat mutattak be a „művelt közönségnek".

Minden akkori eseményt, előadást túlszárnyal egy rendezvény. Mégpedig az 1872 szeptemberében megrendezett országos dalárdatalálkozó, hivatalos nevén Dalárverseny vagy Dalár ünnepély. Az esemény a város akkori renoméját hivatott öregbíteni, Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szervezőbizottság tagjainak illusztris személyisége. Nézzük csak kik is voltak a bizottság tagjai, a teljesség igénye nélkül. Ritók. Zsigmond, Steiner Lipót, Mezey Lajos, Stark Gyula, Brill Lipót, Incze Lajos, Seidl Ferenc és még vagy húsz, a város társadalmának vezető férfiúja, akik tudásuk és anyagi lehetőségeik szerint igyekeztek a rendezvény sikerét és fényét emelni. És az elnök neve is legyen megemlítve, akit közfelkiáltással választottak meg- Lukács György, Nagyvárad polgármestere, országgyűlési képviselő, a város szülötte. 

Minden bizonnyal hatalmas szervező munka előzte meg a rendezvény lebonyolítását, hiszen a szervezőbizottság, május 29-én összeállt. Az események valószínűleg gyorsan pörögtek, hisz az ülések sűrűn követték egymást. Jelentkezés felhívás jelenik meg, amely bátorítani igyekszik a kisebb, tapasztalatlanabb dalárdákat. „Azért, mert valaki érzi, hogy talán nem lesz, nem lehet első a czélnál, tehát ne igyekezzék azt megközelíteni” Sokan akarják magukat kivonni, áll a közleményben, „de még nem késő jelentkezni, még két egész hónap áll rendelkezésre.” Vegyék figyelembe sorainkat, a jelentkezett egyletek szálljanak ki a síkra minél többen kiérdemelni a Nagyváradi hölgyek által nyújtandó pályabéreket. Tehát versenyre fel, magyar dalárok!”

Közben zajlik az élet a városban. Örvendetes hír – írja a p -, a Nagyvárad melletti Félix fürdőn fogja a szünidőt tölteni Blaháné asszony, és hetenként kétszer föllép az épp Nagyváradon működő. Debreczeni társulata. Gőzerővel folyik dalár verseny szervezése. Dolgoznak a szálláskeresők is, hisz mintegy 6-700 dalászt kell elszállásolni. Épülget a Rhédey-kertben az erre az alkalomra készülő dal csarnok is. A verseny programja is kialakul lassan.

A színkörben folytatódik a nyári program. Az egyik kiemelkedő előadás, Balázs Ilka, jutalomjátéka július 18-án, a Schneider Fáni című énekes népszínmű, egy igazi slágerrel – Elmentem én a vásárra/ Schneider Fánival, vettem neki piros szoknyát / három fodorral."
A város éli életét, mindenki a nagy eseményre készül.

Később elkészülnek a közös műdarabok vezérkönyvei és szólampéldányai. A műsorra felvett közös darabok pedig: 1. Erkel Ferencz – Kölcsey Hinunsa (zenekísérettel); 2. Liszt, Ferencz Lelkesedés dala zenekísérettel, szövege ijú Ábrányi Kornéltól, az Országos Magyar Dalárdaegyletnek ajánlva. 3. Egyetértés, szövetségi dal, szerzette Helgel F, magyarra fordítá: Nedeczky Tiborcz, az Esztergomi Dalárda tagja, 4. Szabadságdal,szöveg P. Tóth K.-tól, zenéjét írta Huber Károly. 5., Dalászok karéneke szövege Szász K-tól, zenéje Mocsonyi Mihálytól. 6. Szózat Vörösmartytól, zene Egressy Bénitől.

A Nagyváradon állomásozó 10. honvéd zászlóalj szeretné zászlóját ünnepélyesen fel szentelni, a Nagy Dalár találkozó alkalmával, Ez idő tájt lóversenyt is tart az itt állomásozó tisztikar. Stark Antal felkéréssel fordul a „mélyen tisztelt publikum” azon részéhez, amely páhollyal és támlásszékbérlettel rendelkezik, hogy azt augusztus hó 27-ig megújítani szíveskedjék, mivel ellenkező esetben az azután jelentkezők bírnak elsőbbséggel. Az előjegyzések pedig Stark Antalnál eszközölhetők. A jegyek ára a dalversenyre: páholy 6 forint, támlásszék 1.60, zártszék 120. A díszhangversenyre páholy 10 Ft, támlásszék 2 forint 50 krajcár, zártszék 2 forint.

Íme három újsághír az 1872. augusztus 23-ai Nagyváradból: Meghívás! A Nagyváradi Polgári Dalárda választmányi tagjait és tisztségviselőit felkérem, hogy folyó hó 25-én de. 11 órakor a Váradolaszi régi városház nagytermében választmányi ülésre megjelenni szíveskedjenek.

Kérelem - Azon tisztelt nők kik a Dalárünnepély egyik versenydíjául elfogadott arczképalbum kiállításhoz fényképeikkel hozzájárulni szíveskedjenek, fölkéretnek, hogy a fényképeket folyó hó végéig Ercsey Imréné úrnőhöz küldeni méltóztassanak.
Nagyvárad, 1872. augusztus 23, a versenydíjak kiállításával foglalkozó bizottság.
A Dalcsarnok már be van végezve egészen, elegáns, csinos deszkaépület s akusztikája a legpompásabb. Derék építészünk Barthel György csináltatta.
A hivatalos bejelentés szerint 700 magyar dalár fog megjelenni a városban, emellett a hivatalos képviselők, művészek, részvényesek és díszvendégek száma is pár százra tehető, úgyhogy ezer-ezerkét. száz személyre lehet számítani. Nem számítandók Ide a vidéki és meghívó nélküli látogatók.

Ujsághír! Központi lapokban olvassuk, hogy a dalárünnepély alkalmával a Nemzet első hegedűse (ki ne tudná ki ő - szerző megj.) szintén szerencséltet bennünket." (Reményi Ede)
És elkészül az eseményt megörökítő emlék-pénz is. Egyik oldalán a felirat - Nagyváradi Orsz. Dalár Ünnepély emlékére -, a körirat közepén a van: 1872. Másik oldlán koszorútól körítve Nagyvárad címere látható. A cikkíró. szerint az érme körirata hibás. Megrovó kritikától félti a készítőket.

Felvirrad aztán a nagy nap, 1872. szeptember 5. Óriási a sürgés- forgás a hivatalokban. A dalárdák lobogói már az állomáson, a fogadóbizottság izgatottan várja az alföldi és kolozsvári vonatokat, Ezeken érkeznek az első dalárdák. Minden testületnek saját fogadóembere van, aki elszállásolásukról és poggyászaikról felel. Délután 4 órakor az addig érkezett dalárok lobogóik alatt várják a pesti vonattal érkező dalárdákat és a díszvendégeket.

A városi közönség az ablakból integetve üdvözli az elvonuló tűzoltózenekart, a váradi és az utánuk vonuló dalárdákat. Kolozsvár két dalárdája mellett itt van a pécsi, békési, kistarcsai, szarvasi, gyulai, hódmezővásárhelyi dalárda. A lobogók fellviragoza, a tömeg hullámzik a Fő utcán a Kispiac irányába. A Fekete sas „állványáról" a polgármester, Lukács György üdvözli az összegyűlteket. Ezután a dalárdák tagjai szálláshelyeikre vonultak.
Nagy nap vár reájuk másnap! A verseny, a megmérettetés, az új, kitűnő akusztikájú dak
csarnokban, egy színpompás helyszínen, a Rhédeykert fái alatt, hatalmas közönség előtt. Maga a verseny, amelyen kilenc dalárda vett részt, pénteken este folyt le nagy publikum előtt a színkörben.

A legtöbb tapsot a pesti, a kolozsvári (dalkör) és a pécsi dalárdák kapták, már voltak, akik tudni vélték, hogy ezen dalárdák lesznek a nyertesek. Csak a sorrend volt még titok. Nos, szombaton fény derült a titokra. A sereget Pest vitte el, a második díjat (az albumot a váradi nők képeivel) Pécs kapta, a harmadik díj (karnagyi pálca) Kolozsváré lett. A szombati versengést majdnem elvitte az eső, a megáradt Pece és egy majdnem leszakadt fahíd. Személyi sérülés azonban nem történt. A vasárnap délutáni ahogy ma mondanánk - gálára minden újra gyönyörű lett. Bágyadt, szeptemberi napsütésben fürdik a város. Úgy két óra körül a Kispiac élénkülni kezdett, daláraink mindenfelől gyülekezni kezdtek a Fekete Sas elé. Három óra körül a szövetség díszes lobogója és az egyes dalegyletek díszzászlai alatt, a Hunyadi-induló lelkesítő hangjai mellett a menet megindult a Rhédey-kert irányába.
A korabeli tudósító szerint a kivonulás impozáns volt, mintegy nyolcezer ember hullámzott a Kert utcán.

Aztán ugrik a tudósító az időben. Már azt zengi, hogy a közönség lassan elfoglalta a helyét, elcsendesedik, megjelenik a karmester, Erkel Ferenc, a zenekar, a híres Balázs Kálmán zenekara egyesülve a gyulai és kolozsvári zenekarral, valamint a „katonai zenekíséret” rázendít a Himnuszra. A közönség állva énekli nemzeti imánkat - és szinte az egész gyönyörű műsort, a szövetségi dalt, a lelkesedés dalát, a szabadság-dalt és végül a Szózatot.

Az előadás végén a közönség állva tapsol. Emúlt egy nagy esemény a véros életében.

140 évvel ezután megláttam egy képeslapot. A dalcsarnokot ábrázolta. Lojanek János fényképész készítette, aki akkor Nagyváradot fényképezte a korabeli újsághír szerint: „Nagyvárad képekben. Lojanek, helybeli egyik derék fényképészünk, városunk nevezetesebb épületeit, tereit lefényképezi, úgyszintén az egész várost utóbbit a Kálvária hegyről véve fel. Életre való gondolat különösen most, midőn a dalárünnepély alkalmával annyi idegen vendégeink lesznek. Hiszük, hogy sokan megveszik!”

Hát Így nézhetett ki a korabeli sajtóhírek alapján egy „nagyvárosi rendezvény, a XIX. század utolsó harmadárban városunkban, aszfalt, villany, automobilok és egyéb, ma már nélkülözhetetlen luxuscikk nélkül.


Farkas László
Nagyvárad

Megjelent a Reggeli Újságban