Sokadik lapszemle 1936-ból, ami majdnem csak Adyról szól!


Ígérem, lassan befejezzük az Ady Endréhez kapcsolódó 1936- ban, a Szabadság című napilapban megjelent újságcikkek feldolgozását, de mivel múltheti lapszámunkban megemlékeztünk Ady Endre édesanyjának sanyarú anyagi helyzetéről, és néhány sorban arról is írtunk, hogy Budapesten nagyszabású segélyező estet szerveztek az idős asszony megsegítésére, ebben a mai írásunkban még foglalkozunk kicsit az akkori eseményekkel, mert a hírek kapcsolódnak Váradhoz. Az est után megjelenő nagyváradi lapokban két egymás után következő napon is találtunk a budapesti eseményről szóló tudósításokat.


Mint tudjuk, városunkat Tabéry Géza, a Szabadság című napilap szerkesztője képviselte a fővárosban. Tabéry nem csak jelen volt ott, hanem sikeres előadást is tartott, Ady és Erdély címmel. A sikert a budapesti lapok is kommentálták, kiemelve, hogy "Tabéry Géza nem csak az írótárs gyengédségével, hanem az irodalomtörténeti távlat tárgyilagosságával is felvázolta Ady szerepét és felénk való vonatkozásait".

A műsoros est sikeres volt, az biztos, azonban egy kellemetlen esemény beárnyékolta még ezt a jóindulattal megrendezett segélyező akciót is. A kellemetlen esemény épp Tabéry Géza előadásával kapcsolatos, aki a műsor utolsó előtti fellépője volt.

Az előzetes tervek szerint nem csak a budapesti lapok, hanem a budapesti rádió is beszámolt volna Tabéry előadásáról. Sőt, az utolsó pillanatig úgy volt, hogy élő adásban követhetik a rádióhallgatók a felolvasást. Olyannyira komolyan vehető volt ez, hogy még a budapesti rádió hivatalos műsorában is szerepelt a közvetítés. Érthető tehát, hogy egész Erdély irodalombarát közönsége várakozással tekintett a közvetítésre és annál nagyobb volt a csalódás amiért a közvetítés elmaradt.
De lássuk mi is történt azon a nevezetes estén.

A műsor első részében, amit dr. Kósa István, a Protestáns Diákszövetség elnöke nyitott meg, fellépett Bulla Elma és Somló István, valamint az egykor Nagyváradon játszó színész Tasnádi Ferenc, akik Ady-verseket szavaltak.

Fellegi Ferenc megzenésített verseket adott elő Hetényi-Heidelberg Albert zongora kíséretében. Ezt az első részt közvetítette is a pesti rádió, annak rendje és módja szerint, de lerövidítve a műsoridőt. Mintegy húsz perccel volt rövidebb a műsor. A második részt viszont, amiben néhány szavalat és Stefániai Imre zongorajátéka, valamint Tabéry Géza előadása volt a program, zárásként pedig Szombathelyi Blanka színművésznő olvasta fel Ady Endre édesanyjának személyes visszaemlékezéseit elhunyt fiáról, már nem közvetítette a rádió, arra hivatkozva, hogy a stúdió szalon zenekarának műsorát kell közvetítsék.

"Világért se szólhatunk bele a pesti rádió ténykedéseibe, de úgy véljük, hogy ez a véletlen sajnálatos volt. Főleg ma, amikor örvendenünk kellene, ha az irodalom mindent felejtő hangja békíti a lelkeket", írja a Szabadság november 26-i száma.

December elsején aztán "Budapesti kaland a mikrofonnal" címen első kézből olvashatták a Szabadság olvasói a jótékonysági esten történteket.

Tabéry a cikkben azt írja, hogy nem szándékozott foglalkozni tovább az üggyel, de mivel hazaérkezése óta ismerősök és ismeretlenek kérdeznek rá arra, hogy miért nem hallhatták az előadást, úgy döntött, hogy közreadja a hiteles történetet.


Az történt tehát, hogy az akkor dívó szokások szerint, minden előadás anyagát, ami közvetítésre került, írott formában be kellett mutatni a rádió vezetőségének. Tabéry eleget tett ennek a követelménynek és előadását gépírással írva idejében elküldte Budapestre. A rádiónál annak rendje és módja szerint ezt átnézték és jóvá is hagyták, vagyis beiktatták a műsorba. Ezzel szemben az előadás kezdete előtt negyed órával az estély színhelyén, a Zeneakadémián, dr. Kósa István rendező közölte Tabéryvel, hogy felolvasását mégsem közvetíti a rádió. Természetes, hogy az újságíró sértőnek érezte az eljárást és azonnal felajánlotta, hogy amennyiben a döntés a személye iránti ellenszenv miatt született, eláll a felolvasástól. Kósa erről hallani se akart, sőt felajánlotta, hogy azonnal leszerelteti a teremben a mikrofont és nem engedi meg az első rész közvetítését sem, másnap pedig beadja lemondását az általa vezetett Magyar Protestáns Diákszövetség éléről. Tabéry azonban lebeszélte ezekről és annak rendje és módja szerint megtartották a műsort, beleértve a felolvasást is. Tabéry-leírása szerint- felfokozott idegállapotban tartotta meg a felolvasást és csak a közönség megbecsülése, tapsa vitte rá, hogy részt vegyen a műsor után megrendezett banketten.


A tudósítás, illetve a mi kis visszatekintőnk végén bemásolom szóról-szóra az újságíró által írott szavakat, melyek talán kicsit bepillantást engednek a kor politikai kulisszái mögé.
"Megleszek mikrofon nélkül sokkal könnyebben, mint azok az erdélyi besúgó magyar barátaink, akik tüstént akcióba lépnek jelentéseikkel, gáncsvetéseikkel, amint a rádióműsorban egy-egy, nekik nem tetsző erdélyi magyar nevét megpillantják. Ezek az urak minősítenek minket? Ezek az urak, akik soha addig a magaslatig felemelkedni nem tudnak, hogy lehet az ember jó magyar kisebbségi sorban, ha világnézeti szemszögük az övékkel nem azonos?

Nekik, az a szűk látókörű megítélésük szerint nem száz tűzpróbás magyar sem Tamási Áron, sem Spectator, sem Molter Károly, sem pedig én. Miért? Eladtuk mi magunkat valakinek? Néhány hónappal ezelőtt maga Hlatky Endre a rádió igazgatója jelentette ki a sajtóban, hogy az erdélyi feljelentők olyan légkört teremtenek Budapesten, hogy a rádió igazgatóságának már minden hajszála az égnek áll, ha egy-egy erdélyi magyar írót kell felvegyenek a műsorba".
Nem tisztünk megítélni rég elporladt, nagynevű vagy egyszerű elődeink tetteit, de az látszik, hogy már akkoriban sem volt valami nagy az egyetértés az elszakított területek és az anyaország magyarjai között.

Lapszemlénk utolsó cikke is Ady Endre emlékéhez fűződik, mégpedig a lap szeptember 5-én megjelent számából.

Az írás címe Ady és Léda a törvényszéken, és Diósy Ödön hagyatéki perének tárgyalásával foglalkozik.

A cikkből kiderül, Léda végrendeletében az állt, hogy halála után vagyona két testvérére, Bertára és Margitra szálljon. Neje halála után Dodó, azaz Diósy Ödön rengeteg üzleti tervvel állt elő, amihez rengeteg pénz kellett (például napilap alapítási tervei is voltak), és valamiképpen rávette a két testvért, hogy ne támasszanak igényt a hagyatékra. Ennek fejében ő havi kétszáznegyven pengőt fizetett nekik, tartásdíjként a megegyezés szerint életük végéig. Így azok biztosítva látták fenntartásukat és minden ellenvetés nélkül lemondtak az örökségükről. Azonban Diósy halála után az örökség özvegy Diósy Ferencnét illette, aki hallani sem akart arról, hogy a tartásdíjat továbbra is folyósítsák a két hölgynek.

Így aztán perre került az ügy és a felek már nem csak ellenfélként, hanem ellenségként állnak egymással szemben. Kiteregetik a családi szennyest is és előkerül a Léda végrendelete is, amelyben ott a hét lakat alatt őrzött titkos utóirat, miszerint "Adyval váltott levelei csak a férj halála után hozhatók nyilvánosságra".

Ezekről a lopva küldözgetett levelekről Diósy semmit nem tudott, "irodalomtörténeti levelek ezek, forrók, szenvedélyesek, Adysak".
Nem volt ezeknek a leveleknek semmi közük a tárgyalt ügyhöz, de a tárgyalásokon felszínre kerültek és azon folyt a vita kinek mennyit érnek.

"A tárgyalóteremben egy villanásra csönd, a bíró beletemetkezett az egyik aktába, az ügyvédek hangja is némul, csönd, kísérteties csönd, az ügyvédek a következő tárgyalásról gondolkodnak, a bírók arcán a felelősség árnyéka... Ady-Léda, hangzott még másodpercekkel előbb... Mert ők jártak itt, ők randevúztak és tán ezért tiszteleg most olyan bocsánatkérően a csönd", zárul az N.S monogrammal aláír írás és zárjuk mi is lapszemlénket, mely a végén teljesen Ady Endre emlékéé lett.
Talán bocsánatos ez abban a városban ahol a költő és A Holnap máig élénken él az itteniek emlékezetében.

Farkas László

(megjelent a Reggeli Újság 2017. december 18. számában)