Százhat magyar szabadsághős feltámadása és egyéb váradi történetek a Szabadság című napilap hasábjairól...

A múlt héten befejeztük Katona Béla krokisorozatának szemlézését és rátértünk egy Tabéry Géza által írt hosszabb lélegzetü cikk ismertetésére. Nem fogjuk a kedves olvasót egy hosszú lista leközlésével untatni, csak néhány olyan közismert nevet és mellé a Zichy gróf által kreált vádat soroljuk fel, amit a váradi köztudat és szájhagyomány évtizedekig őrzött.

Tudnunk kell, hogy a ládában voltak a grófnak írott levelek Haynautól is, de voltak a feljelentéseket tartalmazó levelek között névtelen és azokban az időkben nagyon is ismert emberektől származó feljelentések is. Zichy gróf maga látta el titkos kézjegyével ezeket a leveleket, főleg a bihari szabadsághősök neveit tartalmazó listát. Akinek neve elé keresztet jegyzett, az halálbüntetésre volt felterjesztve, de a többi feljelentettre is nehéz és súlyos szabadságvesztés várt. 
Százhat embert vádolt be Zichy gróf feletteseinél, ezek közül íme néhány név, akik neve előtt a kereszt jele állt:
Beőthy Ödön, aki ellen az egyik fő vád a rebellis múlt mellett az volt, hogy követelte Martinovics és társainak újratemetését. 
Báró Gerliczy Félix, Grósz Albert doktor  és Frigyes bátyja, akik a "Felséges Uralkodó Házat" gyalázták és pártütő akciókban vettek részt.
Gyalókay Antal, kormánybiztos aki Hodossy Miklós híve,  "dühös és rettenetes segédje, közönségesen rettegett vérszomjuhozó".
Hodossy Miklós, akit kormánybiztosi tettei miatt kell halálra ítélni.
Irinyi József képviselő, Franciaországba kiküldött "izgató", aki a "Táblánál Urunk édesanyját rágalmazá".
Lukács György, "a pártütés" fő részese, a forradalmi kormány hű szolgája.
Szacsvay Imre, "a képviselőház jegyzője, dühös republikánus. És sorakoznak tovább a nevek a listán és a későbbi újságlapon. Százhat név, amiből
talán elég is ennyi nevet felsorolni. Emberek, bihari emberek nevei ezek, kiket egy bihari főúri család fia alattomos módon elárult, börtönbe juttatott vagy halálra ítélt. A ma élők előtt talán annyi mentsége lehet, hogy meggyőződése szerint cselekedett, mint ahogy azok is meggyőződésük szerint cselekedtek, akiket börtönbe, vagy hóhérkézre juttatott.
Kétemeletes telefon-palotát építenek Morganék Nagyváradon, adja hírül a lap 1936. június 19-én megjelent száma.


Nagyváradon a Morgan cég birtokolta a telefon koncessziót azokban az időkben és mivel elhatározták, hogy a régi, már idejemúlt telefonhálózatot kicserélik és  új kábeleket fektetnek le, illetve új telefonközpontot, méghozzá kétemeleteset építenek, telket szándékoznak vásárolni a belvárosban. Nem lesz ez felhőkarcoló mint Bukarestben, de két emeleteset biztosan építünk, mondta Aslan mérnök, aki a fővárosból érkezett a dologról tárgyalni. 
Majd egy hónap múlva már azt írja a lap, hogy a megyeház mögött, az akkori (és mai) Aurel Lazăr utcában lesz a telefonpalota. Több ház megvásárlására tettek ajánlatot a cég képviselői, többek között a Szilágyi Dezső utcai Rácz-szanatóriumra és az Aurel Lazăr utcai Bognár-házra is. Mindkét házért azonban annyit kértek a tulajdonosok, hogy végül ugyan ebben az utcában, a Markovits-Mathézer ház szomszédságában álló Jakabfi-házra esett a választás. Érdemes itt megemlíteni, hogy a három utcára néző Markovits-Mathézer háznak is egy Jakabfi volt a tulajdonosa, aki szintén élesdi volt, de bankigazgató. A Jakabfi Albert élesdi ügyvéd házának közös udvara volt a Körös partján álló Munkáspénztárral, de amikor az ügyvéd megvásárolta a földszintes házat, falat húzott a közös udvaron. A ház és a telek ára akkor, másfélmillió lej volt. Nos, ennek a háznak a helyén épült fel a Telefonpalota. Kissé ironikusan fejezi be cikkét a tudósító:
"Az izgalom ami a telektulajdonosok között kibontakozott érthető volt, hiszen mindenki arra gondolt, no jönnek a milliomos Morganék, itt lehet keresni. Ezek azonban nyilván tévedtek. Az amerikai milliárdokra igen reális emberek ügyelnek".

Férficsontváz a Holdas-templom előtt címmel tudósít a lap július 15-i száma. A föld szintjétől hatvan centiméterre teljesen ép férficsontvázra bukkantak a kirendelt munkások, akik egy, a tervekben szereplő Traian Mosoiu tábornoknak állitandó szobor talapzatának készítették elő a terepet. A leletet jelentették a hatóságoknak, akik megállapították, hogy egy régi bűntény áldozatát találhatták meg, vagy régen temető állhatott a tér ezen részén.

Azután, június 17-én "Eloszlott a kispiaci rejtély" címmel számol be a lap arról, hogy a régi bűnténynek hitt, vagy egy régi temető esetleges helyének felfedezése helyett ( közben az álkapocs és a széles medencecsont miatt egy neander-völgyi női csontvázra gyanakodtak) egy körülbelül harminc éve kimúlt igásló csontvázára bukkantak. Az bizonyos, írja a cikk, hogy "a múlt század közepén a kispiacnak ezen a helyén lómészárszék volt és onnan származhat a ló csontváza".
A városgazdálkodás terve egykor az volt, hogy a benzinkutakat és a nyilvános illemhelyeket egybe építteti, méghozzá úgy, hogy a föld felett lennének a benzinkutak és a díszes üzletek, alattuk pedig a nyílvános illemhelyek. Az álejtések és a veszekedések évekig is eltartottak a konkurrens benzinforgalmazó vállalatok között, akik nem akarták vállalni a nagy költséggel járó föld alatti illemhelyek és az elárusító bódék megépítését. 

A város pedig úgy döntött, hogy saját költségén, hatszázezer lej értékben két illemhelyet építtet, egyet a Kishíd mellé, ahol addig is volt, egy másikat a Közkórházzal szemben, majdnem arra a helyre, ahol régebben már működött egy ilyen intézmény. Lám-lám, már akkor sem volt könnyű tájainkon vita, veszekedés nélkül megnyerni egy kiírt pályázatot!
Folytassuk egy másik nagyváradi hírrel, ami arról értesít, hogy végre városunk is bekapcsolódik az országos és nemzetközi légiforgalomba, ugyanis bukaresti pilóták és légügyi dolgozók jártak nálunk és helyet kerestek a leendő reptérnek és a légikikötő épületének.

Nem kellett sokat keresgélniük, ugyanis a város által felajánlott Bónai-kúti katonai gyakorlótérhez tartozó mezőt alkalmasnak találták. A város mérnöki hivatala már elkészítette a a légikikötő tervrajzát. A terv szerint csukott és nyitott terasz, váróterem, étterem és az utasok részére gardróbok és mosdók lesznek, valamint itt kapnak helyet a "szikratávíró állomás" vezetőjének és a repülőtér parancsnokának lakásai, illetve irodái is. A tervek szerint az építkezésnek őszre kellett volna elkészülnie.

Nem is lenne mai szemlézgetésünk igazi lapszemle, ha Ady Endre neve nem szerepelne benne. Most két hírt is beválogattunk a korabeli lapszemlébe. Az első rövidebb és arról értesíti az újság olvasóit, hogy Ady Endre 1896-ban érettségizett osztálya Budapesten megtartotta, most először érettségi találkozóját. A negyven éveset!

Az 1896. június havában Zilahon érettségizett tizenhét diákból a találkozón csak nyolc, "megfáradt, öregedő ember" élt akkoriban, ebből a nyocból is csak öt jelenhetett meg a találkozón. Három, még élő egykori diák olyan beteg, hogy nem tudtak felutazni Budapestre. Az öt diákon kivül jelen volt még volt tanáruk, dr. Petry György nyugalmazott tanfelügyelő és meghívták Ady Lajost, a költő öccsét is.

A találkozó Ady sírjánál történt, és a koszorú elhelyezése után a költő egykori jó barátja, Zilahi Tibor mondott rövid beszédet:
"Te nem csak közülünk nőttél ki, drága Bandink, mondotta -hanem téren és időn túl vakító fényességgel világítassz ezen a tehetségektől valóban nem szűkölködő magyar firmamentumon is" - A sírtól a Pannóniába vonult a kis társaság, ahol a "mosolyos-könnyes vacsoraasztal mellett, mintha ott lett volna egy hatodik véndiák is, Ady Endre.

Mai visszatekintőnket zárjuk néhány rövid hírrel, és kezdjük megint csak egy olyannal ami mai is megtörténhetne.
"A prefektúra rendeletére felekezeti iskolákra magyarul is ki lehet írni az iskola nevét"-olvashatjuk a június 19-i lapban. Mivel a prefektúra tudomást szerzett arról, hogy egyes hatóságok eltávolították a megyében lévő felekezeti iskolákról a magyar nyelvü feliratot, rendeletet küldtek az érintetteknek, hogy azonnal helyezzék vissza azokat. Érdekes módon egyetlen helységnevet se említenek a cikkben!
Említenek viszont a július 28-án megjelent lapban kettőt is, elsőként "Valea lui Mihai", azaz Érmihályfalva nevét, azzal kapcsolatban, hogy Sass Kálmánt a helység lelkészévé választották. 
Az írásból megtudjuk, hogy Végh esperes lemondása után tízen is pályáztak a nagyközség lelkészi tisztére, de azt mindenki örömére Sass Kálmán nyerte el aki addig a második említett helységnév "Tileagd", vagyis Mezőtelegd lelkésze volt. 

(folytatjuk)

Farkas László
Nagyvárad