A miénk itt a tértől mire a fák megnőnekig.

A tér lassan, de biztosan kész lett. Utolsó simítások itt-ott, de kialakult a végleges forma. Nem csúnya, nem szép, pillanatnyilag idegen. Pedig a bontás első pillanatától figyelemmel követem a munkát, szinte naponta elmentem megnézni, hogy halad a rontom-bontom, majd a kövezés, járólap, meg a többi. A villamossínek lerakása már azt jelezte, hogy komolyan gondolták. Közben, a közösségi oldalakon ment a zrika, az adok-kapok, vélemények ütköztetése és minden más. Közbejött a Szent László szobrot a Szent László térre című civil kezdeményezés és ez kicsit elhomályosította minden váradiban a tér átalakításának képét. Aztán a dolgok visszatértek a rendes kerékvágásba, a civilek
kiharcolták, hogy (egyelőre) nem kerülnek új szobrok a térre.


A téren folyó munka minden váradi ügye lett, még a szülővárostól régen távol élőké is. Fotók százai kerültek fel a különböző internetes csoportok lapjaira és jöttek a hozzászólások ezerrel. Mert most aztán a miénk lett a tér. Mindenki talált kritizálni valót, ki ezt, ki azt. Kinek a zöldövezet hiánya, kinek a kövezet "tett be", mert ugye, hogy fognak hölgyeink tűsarkúban illegni azokon a fránya térköveken. Jaj, bocsánat, nem kövek, hanem porfír.. Nos, bebizonyították a merészebb hölgyek, hogy igenis, lehet tűsarkúban járni a téren. Nem úgy, mint a néhány esztendeje átadott, reptéri kifutóra emlékeztető sétálóutcán, vagy korzón, ahogy mostanában becézik.

Szóval, a tér járható. A hibák? Hát azok vannak. Még a laikusnak is feltűnnek, hát még azoknak, akiknek van kicsi rálátásuk az építőipar ezen ágazataira. Most nem is erről akartam, és ha már benne vagyunk, akkor se! De az összkép számomra lesújtó. Az egyetlen argumentum mellette az, hogy gyönyörűen kihangsúlyozódik a teret övező épületek szépsége. A többi?


Kezdjük mindjárt a villamos rettenetes, akasztófákra "hajazó" vezetéktartó oszlopaival, folytatván a tájidegen lámpaoszlopokkal, befejezve a gyepszőnyeggel, ami azt hiszem egyenesen rút, egyenetlen, egyszóval nem odaillő. A megállónak kikiáltott vasmonstrum váltotta ki belőlem (is) a legnagyobb visszatetszést. A legkevesebb az, hogy rontja az összképet, de az a tény, hogy elveszi a rálátást a Szent László hídra, vagy magára a Szent László térre, mindent elmond a tervező dilettantizmusáról. Egyes váradiak (velem együtt) azt mondják, oké, majd ezt is megszokjuk. Mire a fák megnőnek, biztos!


2016. február 22. Nagyvárad                             

Farkas László
Nagyvárad