Várad szíve, az üzleti negyed

Hogy kedves barátom Péter I. Zoltán szavaival éljek, erőst okunk van neheztelni, nekünk Váradiaknak a XIX. század végén és a XX. században, a várost fotózóknak, képeslapok megrendelőinek, ugyanis nagyon kevés az olyan fotó, ami nem a két főteret és az állomást ábrázolja. Nagyon ritkák, vagy teljesen hiányoznak az utcákat, a fő kereskedelmi útvonalakat, a csodálatos vitrineket, portálékat ábrázoló fotók.



Lépjünk most ki mi is a Szent László tér emblematikus épületei közül és kukkantsunk be a Kert utcába. Mint tudjuk, a sarkon a Bihoreana bank épülete áll, beljebb az Ipartestületi székház és a Nemzeti szálloda épülete látható. A Szacsvay utca sarkán volt a Csanda gyógyszertár, csodás berendezésével és színes üveg vitráliákkal. Ez az utca is tele volt boltokkal, anno. Mára már csak árnyéka önmagának, a sok üres bolthelyiséggel és koszos vitrinjeivel.



A Kapucinus utca is egyedi a maga nemében és a város ismerői tudják, hogy itt volt a híres és nevezetes Kék Macska vendéglő, ebben az utcában áll Gozsdu Manó szülőháza és itt áll máig is a Vágó ház és a Kapucinus templom és a rendház. Másik nevezetessége ennek a belvárosi utcának az, hogy ide két utcából is nyílottak átjáróházak. Sajnos, ezek mára már le vannak zárva.



Ha visszafele, észak felé indulunk, a Beöthy Ödön utcát találjuk, ami ugyan nem tipikus kereskedőutca, de sok kis bolthelyiséget találunk, ha végigsétálunk rajta.



Tovább haladva a térből a Pável Mihály görög katolikus püspökről elnevezett utcát találjuk, amolyan igazi, csendes, belvárosi, úri házakkal szegélyezett utca, sarkán a Csarnok kávéházzal és pár kis üzlethelyiséggel.
Következő kereskedelmi jelentőséggel bíró utcánk a Teleki utca, a rég megszűnt Arany Kereszt patikával, sok bolttal, a kéttornyú református templommal, az egykori Temetőkápolnával, ami már ortodox templom és a z ortodox izraelita imaházzal, no és az egykori református kultúrpalotával és az Abbázia kávéházzal.



A Teleki utca folytatásában, kelet felé a Sas utca, sarkán ma a Fekete Sas imponáló komplexumával. Valamikor sok fényes boltnak adott otthont az utca, melynek egyik oldala mára az enyészeté, másik oldalán pedig az egzisztenciáért küzdenek nap mint nap a bérlők.



A gyár, a Moskovits féle cipőgyár régi épülete még áll az új gyárépület mögött az udvarban. Pedig kérem szépen, Moskovits még a sarkkutatókat is megelőzte... A történet? Csináltatott a gyáros egy reklámplakátot, melyen egy hóval befútt táj,egy állig bebugyolált sarkkutató és egy bakancs talplenyomata látható, Moskovits felirattal! A szöveg pedig az volt, hogy " A Moskovits megelőzött". Hát ilyen kereskedelem volt Váradon a boldog békeidőkben.
Végül, de nem utolsó sorban az utcában volt valamikor a Pontelli féle szalámigyár és mai napig áll a Füchsl bornagykereskedő cég palotája is.



Már csak a Zöldfa utca maradt a belváros híres utcái közül, de ezt sem hagyhatjuk ki, képzeletbeli sétánkból, már csak a hírneves Zöldfa fogadó miatt sem, hiszen e helyiségekben nyílt meg Várad első kabaréja, a Bonbonierre, Kondor Ernő vezetésével, de az itt álló egykor gyönyörű házak és pezsgő kereskedelmi élet miatt sem. Ebben az utcában van a Deutsch Károly féle üveg és porcelán áruház csodás épülete és sok más, régi váradi kiskereskedő egykori üzlete. Elmondhatjuk, hogy ez az utca is árnyéka már régi önmagának. 

Bár naponta járunk ezeken az utcákon, talán sokan nem tudják, mennyi öröm, bánat, siker és kudarc, felívelés, hanyatlás, gazdagság és csőd színhelye volt ez a néhány utca és a sok, sűrűn gazdát cserélő vállalkozás.

Ha ezen utcákon jársz, te, aki elolvasod ezt a kis ismertetőt, állj meg egy pillanatra, gondolj arra a sok híres, vagy névtelen kereskedőre, akik naggyá tették városunkat, amolyan igazi, híres kereskedővárossá.

Farkas László
Nagyvárad