Váradi nagyjaink (2)

Várad mindig vonzotta a tenni vágyókat, a kalandra és meggazdagodásra, vagy egyszerűen csak érvényesülni akarókat. Mondhatnánk úgy is, hogy a kalandorok paradicsoma volt ez a fejlődő, modernné váló város, aki nem Pest felé, netán Bécs felé nézett a Kálvária dombon álló kápolna elől, nyugat felé pillantva, hanem egyenesen Párizsra, a Fény Városára vetette nyughatatlan szemét. Olyan emberek gyűltek a dombok alatt sebesen futó Körös parti városba, akik meg akarták mutatni, hogy nem a lakosság száma, de tenni akarása, tehetsége tesz egy várost naggyá, mit naggyá, egyenesen metropolisszá. Mert a XX. század tízes éveiben ez a város már az volt! Körös parti metropolisz. Volt fejlett közigazgatása, komoly erőket felvonultató rendőrsége, első osztályú orvosai, jól felszerelt kórházai, tömegközlekedése, végül, de nem utolsó sorban olyan kereskedelmi élete, amivel sok nála nagyobb magyar várost lekörözött.


Mai írásomban néhány kereskedőcsalád fejét mutatnám be, akik nemcsak saját és családjuk megélhetését biztosították munkájukkal, de volt közöttük olyan is, aki értékes épületek építésével járult  hozzá a város modernné válásához.

Minden nagyváradi ismeri a Zöldfa, ma V. Alecsandri  utcán álló egykori Gulliver áruház épületét, ami egykoron a Deutsch Károly Ignác tulajdonában lévő üveg és porcelán áruháznak adott otthont.
A cégalapító  még 1877-ben  vette át  az egykori Sonnenfeld József féle üzletet és fokozatosan fejlesztette fel a kereskedelmet. 1909-ben a cég a Feketeerdői üveggyárral kötött szerződést követően részvénytársasággá alakult át és egész Erdélyi üveg és porcelán kereskedelem jelentős százalékát bonyolította. Ebben az időben épült fel a csodálatos, mára teljesen megkopott szecessziós stílusú épület, ami ha fel lenne újítva, a város egyik emblematikus épületévé válhatna.


A Tarsoly és Risztó cég az első világháború előtti Nagyvárad nagyság szerinti második vasáru kereskedése volt. Tarsoly János a város szülötte. 1881-ben született, iskoláit is itt végezte és már fiatalon a híres Andrényi céghez szegődött kereskedelmet tanulni. Felszabadulása után Budapestre került a Schooper céghez, ahol szaktudását kívánta bővíteni. Nagyváradon 1908-ban saját céget alapított Risztó Lászlóval. Üzletüket a Rákóczi úti Bartsch házban rendezték be. 1914-ben bevonult a !-es honvédekhez, a háborút végigharcolta, de az üzlet működött, mert felesége Tarsolyné Germán Margit kiváló szakértelemmel vezette azt. 1921-ben az üzletet áthelyezte a Fekete Sas palotába. 1924-ben a vaskereskedést felszámolják és az após által alapított Kegyelet Temetkezési Vállalatot veszi át.


Nagy hírnévnek örvendett a korabeli Nagyváradon Csatáry József kereskedő, aki 1863-ban Gyulán született. Szülővárosában végezte iskoláit és itt is szabadult, mint kereskedősegéd, 16 éves korában. 1887-ben már a Wurst József féle cégnek volt a főnöke, amit az elsők közé emelt fel. Később, a már akkoriban száz esztendős Janky Antal-féle üzlet vezetésében jeleskedik. Mint kereskedő, és mint ember is nagyszerű volt, hisz a vevőknek, a hitelt kérőknek és minden rendű-rangú polgárnak kedvébe tudott járni.
Csatáry Antal annyira népszerű volt Újváros közönségének körében, hogy városatyának választották. Ezt a társadalmi munkát is tökéletesen végezte. 1892-ben feleségül vette Hermann Lipót híres, budapesti vállalkozó lányát, Etelkát. Nejével együtt szorgalmasan gyűjtögették vagyonukat, de amikor szükség volt rá, jótékony célokra sem sajnáltak áldozni. Minden kulturális és jótékony akcióban részt vettek. A háború idején természetbeni adományokkal segítették a kórházakban fekvő sebesült katonákat. Az ő nevéhez ugyan nem kapcsolódik épület a városban, hiszen még az a ház, ahol a Janky Antal, később Csatáry féle üzlet állt, a Czillér, vagy Dunkel ház is kiégett 1944. október 12-én és később lebontották. Váradról szóló útikönyvekben, ha a kereskedelemről van szó, személye is megérdemelne pár szót.

Bihar megye kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve nyomán, Farkas László